Augusztus:

4-én     Woodrow Wilson elnök proklamálja az Egyesült Államok semlegességét az európai konfliktusban.

6-án     10:20 órakor az amerikai TENNESSEE és NORTH CAROLINA páncélos cirkálók az angliai Falmouth-ba hajóznak, fedélzetükön magánbefektetési kamatokból származó 3 millió és egy kongresszusi előirányzatból származó 1,5 millió aranydollárral az első világháború kitörésekor Európában rekedt amerikaiak finanszírozására. A TENNESSEE fedélzetén utazik több katonatiszt, haditengerész- és tengerészgyalogos tisztek, öt bankár, a banki érdekek képviselői, a magánalapok és a Pénzügyminisztérium öt képviselője, a külügyminisztérium diplomáciai tanácsadója, az Amerikai Vöröskereszt országos igazgatója és titkára, valamint nyolc katonai tanácsadó és egy futár. Az pénzeszközök célja az összeomlott európai hitelrendszer működésének biztosítása az Egyesült Államok Európai Segélybizottságának védnöksége alatt annak érdekében, hogy a 125 ezer amerikait, illetve az amerikai kézben lévő külföldi érdekeltségeket hazaengedjék.

15-én  az Egyesült Államok Oszmán Birodalomhoz delegált képviselője, Henry Morgenthau hadihajók kiküldését kérve a külügyminisztériumnak sürgönyöz az Oszmán Birodalom területén – elsősorban Szmirnában és Bejrútban – élő amerikaiak életének és érdekeinek védelmére.

16-án   a TENESSEE megérkezik Falmouthba. Másnap az USA londoni nagykövetsége 400 000 aranydollárt kap (300 000 a nagykövet, William Henry Page, 100 000 a segélyezést támogató katonák rendelkezésére áll).

18-án   a NORTH CAROLINA a franciaországi Cherbourgba hajózik és 200 000 aranydollárt ad át az Egyesült Államok Európai Segélybizottsága tisztviselőinek.

20-án   a TENESSEE Hollandiába hajózik, ahol 3 mérföldre a holland parti vizek határától nemzetközi területen találkozik a holland NORD BRABANT cirkálóval, melynek fedélzetén átadja a hágai bankoknak szánt 200 000 aranydollárt.

29-én  a NORTH CAROLINA Törökországba indul, ahol 150 000 aranydollárt ad át az amerikai nagykövetségnek a háborúval elvágott banki összeköttetések miatt összeomlott pénzügyek kezelésére.

November:

7-én     a német SMS GEIER ágyúnaszád befut a semleges amerikai Honoluluba. Kifutására számítva üldözői, a japán Hizen és Aszama hadihajók a 3 mérföldes határnál harcra készen várakoznak. A GEIER 8-án az internálását kéri (http://www.ecu.edu/maritime/projects/schurz/history.html).

16-án   a TENESSEE is megérkezik Szmirnába. A török parti ütegek tüzet nyitnak, amikor a cirkáló motorcsónakján a hajóparancsnok partra száll. A parancsnok és a legénység megsérül, s az incidens több diplomáciai üzenetváltást eredményez az amerikai tisztviselőkkel, akiket ezután arra utasítottak, hogy engedelmeskedjenek a kikötői bejutással összefüggő török parancsoknak.

December:

1-én     Alfred Thayer Mahan ellentengernagy – az első világháború egyik okaként számon tartott haditengerészeti fegyverkezési versenyre nagy hatást gyakorló, „A Tengeri hatalom hatása a világtörténelemre” c. tanulmány szerzője – 74 éves korában meghal washingtoni otthonában.

14-én  a német CORMORAN (ex-RJAZANY) segédcirkáló internálása Guam szigetén.

26-án   az amerikai kormány tiltakozó jegyzéket ad át a brit kormánynak az Európába küldött semleges amerikai teherhajók rakományának elkobzása miatt.

A USS TENNESSEE 1915 júniusáig hét fordulóban szíriai muszlimok által üldözött 6 000 keresztényt és zsidót menekít ingyenesen az Oszmán Birodalomhoz tartozó Jaffából (ma: Tel-Aviv-Yafo, Izrael) az egyiptomi Alexandriába.