Január:

4-én     a Gustav Sieß parancsnoksága alatt haladó német U73 jelű aknarakó tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed az orosz PERESVET nevű pre-dreadnought típusú – időközben páncélos cirkálóvá átminősített – csatahajó, amely az orosz-japán háborúban japán kézre került és ott SAGAMI néven szolgált 1916 márciusáig, amikor a japánok eladták Oroszországnak, amikor a cári haditengerészet elhatározta a Balti- és a Fekete-tengeren kívül állomásozó flottáinak megerősítését. A Fehér-tengeren bevetni tervezett hajó útban Európába Port Szaid előtt futott aknára, majd kigyulladt és elsüllyedt. 167 emberéből 116-an odavesztek (https://en.wikipedia.org/wiki/Russian_battleship_Peresvet).

A német haditengerészet és a hadsereg vezetői közös kihallgatáson vesznek részt II. Vilmos német császárnál, kérve a korlátlan tengeralattjáró-háború felújítását. Az érveiket ellenző Theobald von Bethman-Hollweg német birodalmi kancellárt az egyeztetésre nem hívták meg. A császár elfogadja a katonák érveit és parancsot ad a „tengeralattjáró-tevékenység fokozására”.

9-én     a Kurt Hartwig parancsnoksága alatt haladó német U32 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMS CORNWALLIS pre-dreadnought típusú csatahajót Málta partjaitól 60 tengeri mérföldnyire (110 km-re) keletre. A jobb oldalon felrobbant torpedó találatát követően a betörő víz hatására a csatahajó jobbra dőlt, de ellenárasztással sikerült mérsékelni a dőlés mértékét. 75 perccel az elsőt követően egy második torpedó robbant a csatahajó jobb oldalában, mire 30 perccel később felborult és elsüllyedt. A torpedók robbanásakor 15-en életüket vesztették, a hosszú süllyedési idő azonban lehetővé tette a többiek evakuálását (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Cornwallis_(1901)#Loss).

A német hadsereg-főparancsnokság és a birodalmi kancellária a korlátlan tengeralattjáró-háború felújításának lehetőségéről egyeztet. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint: „Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár: A tengeralattjáró-háború az utolsó kártya. Nagyon súlyos döntés. Ám, ha a katonai hatóságok úgy látják, hogy elengedhetetlenül szükséges, én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ellentmondjak. Hindenburg tábornagy, vezérkari főnök: A hadsereg készen áll rá, hogy szembenézzen a lehetséges következményekkel, Amerikával, Dániával, Hollandiával és Svájccal is. A korlátozott tengeralattjáró-háború eredményei csak mérsékelten növekednek […] energikusabb, kíméletlenebb módszerekre van szükség. Ezért 1917. február 1-től meg kell kezdeni a kíméletlen tengeralattjáró-háborút. Bethmann-Hollweg: A tengeralattjáró-háború elodázhatja a háború befejezését. Hindenburg: A tengeralattjáró-háború inkább javíthat a hadseregünk helyzetén. Az utánpótlás-ellátásban épületfa- és szénhiány alakulna ki. Ez tehermentesíthetné a csapatainkat a nyugati fronton. Takarékoskodnunk kell az erőkkel egy második somme-i csatára. A szállítási krízisek következményére vonatkozó saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy ez a tehermentesítő hatás bizonyos. […] Bethmann-Hollweg: Ha Amerika belép a háborúba, a segítségével Anglia élelmiszerhez, pénzügyi segítséghez, repülőgépekhez és önkéntes erősítéshez juthat. Hindenburg: Készen állunk rá, hogy kezeljük ezt. A tengeralattjáró-háború esélyei most jobbak, mint később bármikor lehetnének. Meg tudjuk tenni, ezért meg is kell tennünk. Bethmann-Hollweg: Igen, meg kell tennünk, ha győzelemre vezet. Hindenburg tábornagy, vezérkari főnök: Később szemrehányást érdemelnénk, ha elszalasztanánk a pillanatot. Bethmann-Hollweg: Az eredményeink most jobbak, mint tavaly szeptemberben. Ludendorff altábornagy, vezérkari tiszt: A semlegesekkel szemben nyújtott teljesítmény semmiképpen sem tekinthető kezdeményezőnek. Velük szemben a magatartásunk tisztán védekező. Bethmann-Hollweg: S felteszem, Svájc is belépne a háborúba, vagy legalábbis a franciák vonulnának át az országon. Hindenburg: Katonai szempontból ez sem lenne kedvezőtlen.” Önéletrajzában Bethmann-Hollweg birodalmi kancellár később így emlékezett a történtekre: „1917. január elején összegyűltünk a főhadiszálláson. Amikor 9-én reggel Plessbe érkeztem, a döntést de facto már meghozták. A főparancsnokság és a tengerész-főparancsnokság elkötelezték magukat a tengeralattjáró-háború mellett. A császár pedig az ő oldalukra állt.” (https://wwi.lib.byu.edu/index.php/U-boat_Conference_of_9_January,_1917.; https://books.google.hu/books?id=72lsDwAAQBAJ&pg=PT298&lpg=PT298&dq=8th+January+1916.+Audience+with+the+Kaiser&source=bl&ots=4SJYcj4S08&sig=0mSWJDr_CH5GC9-3HvZ2H0p6VNk&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjrorml6trdAhVFC-wKHbSwBc8Q6AEwA3oECAYQAQ#v=onepage&q=8th%20January%201916.%20Audience%20with%20the%20Kaiser&f=false)

23-án   a német 6. torpedónaszád-flottilla harca a brit Harwichi cirkálórajjal. 1917 januárjában a 6. flotillát Flandriába vezényelték, a belga kikötőkben állomásozó német torpedónaszád-kötelék megerősítésére. A flottilla január 22-én indult el Helgoland szigetéről, de a „40-es szoba” kódfejtői a német rádiójelek dekódolását követően figyelmeztették a királyi haditengerészetet a német szándékra. A flottavezetés ekkor a harwich-i cirkálóraj egységeit riasztotta a németek elfogására. Az akcióban brit részéről 6 könnyűcirkáló, 2 flottilla-vezérhajó és 16 romboló, német részről 11 torpedónaszád vett részt. A hadműveletre január 22-ről 23-ra virradó éjszaka került sor. A német 6. flottilla 3 brit könnyűcirkálóval (HMS AURORA, CONQUEST, CENTAUR) találkozott az észak-hinderi világítóhajónál. A köteléket vezető német V69 jelű torpedónaszád torpedó-támadásra indult a brit cirkálók ellen, de több ágyúját szétlőtték, s a parancsnoki hidat ért találat megbénította a kormányát, így végül összeütközött a G41 jelű torpedónaszáddal. Bár mindkét hajó súlyosan sérült, túlélték az incidenst. A németeknek végül mesterséges ködfüggönyt fejlesztve sikerült megszakítani a harcérintkezést, de az S50 jelű torpedónaszád elvesztette a kapcsolatot a flottilla többi részével. Kapitánya úgy döntött, hogy önállóan halad tovább a belgiumi Zeebrugge kikötőjében kijelölt állomáshelyére, de belefutott négy angol rombolóba (HMS MILNE, SIMOOM, STARFISH, SURPRISE) a Schouwen-zátonynál röviddel hajnali 05:00 óra után. A kialakult tűzpárbajban az S50 többször eltalálta a brit HMS SIMOOM rombolót, és – noha őt magát is több brit gránát érte – sikeresen megtorpedózta és súlyosan megrongálta a SIMOOM-ot. A többi brit hajó továbbra is lezárta az S50 útvonalát Zeebrugge felé, ezért a német hajó keleti irányba fordult és visszatért Németországba. Aznap az HMS NIMROD elsüllyesztette a súlyosan sérült SIMOOM-ot (https://en.wikipedia.org/wiki/
SMS_S50; https://www.ssew.nl/verhaal-torpedoboot-v69).

25-én  az Alfred von Glassenapp parancsnoksága alatt haladó német U80 jelű tengeralattjáró által telepített aknamezőn két aknára fut és elsüllyed az LAURENTIC óceánjáróból átalakított haditengerészeti szállítóhajó, az írországi Lough Swilly közelében. A hajó két nappal korábban indult Liverpoolból a kanadai Halifax felé 475utassal és egy titkos aranyrakománnyal, amelyből utánpótlást kellett volna vásárolni a tengeren túlról. A legtöbb utast sikerült mentőcsónakokba helyezni, azonban a -13 fokos szélsőséges hidegben halálra fagytak. 354 ember meghalt, 121 megmenekült, köztük a kapitány, Reginald Norton. A 14 892 tonna térfogatú LAURENTIC a háborúban elsüllyesztett huszonnegyedik legnagyobb hajó (https://en.wikipedia.org/
wiki/SM_U-80; https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Laurentic_(1908); http://www.thepacket.ca/
living/where-once-they-sailed-randoms-story-of-two-survivors-from-the-loss-of-the-laurentic-178423/). A kelet-angliai partok elleni ismétlődő német rajtaütések keretében ezúttal a suffolk-i Southwold és Wangford települését lőtték német rombolók.

30-ig    összesen 211 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (december 31. óta) összesen 380 000 tonna hajótérrel.

Február:

13-án   a skandináv országok kormányai együttes tiltakozó jegyzéket juttatnak el Németországnak a korlátlan tengeralattjáró-háború felújítása miatt.

25-én  a Gerhard Berger parancsnoksága alatt haladó német U50 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit R.M.S. LACONIA utasszállító óceánjárót (megszegve az 1916. május 14-i SUSSEX-ígérvényt, amelyben Németország kötelezte magát arra, hogy tengeralattjárói nem támadnak utasszállító hajókra). A támadásban a hajót két torpedó érte (a második azután, amikor a tengeralattjáró-parancsnok érzékelte, hogy az első torpedó találata után a hajó nem süllyed el). A fedélzeten tartózkodó 75 utas (34 első- és 41 másodosztályú), valamint a 217 fős legénység 12 tagja (6 utas, 6 tengerész) életét vesztette, köztük 2 amerikai állampolgár. Az eset óriási közfelháborodást váltott ki az Egyesült Államokban, hozzájárulva a németellenes közhangulat megerősödéséhez és Amerika Németország elleni hadba lépésének követeléséhez (https://en.wikipedia.org/wiki/RMS_Laconia
_(1911); http://www.skaneateles.org/laconia1.html).

Német támadás a Dover-szorosban, valamint Ramsgate és Margate kikötői ellen.

28-ig    összesen 308 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (január 30. óta) összesen 546 000 tonna hajótérrel.

Március:

1-én     a brit HMHT GLENART CASTLE óceánjáróból átalakított kórházhajó aknára fut és megrongálódik az Angol-csatornában az Owers Világítóhajótól 8 tengeri mérföldre (15 km-re) nyugatra. A hajó nem süllyed el, kijavítják és újra szolgálatba áll.

17-én  német támadás a Dover-szorosban, valamint Ramsgate és Margate kikötői ellen. Az akcióban német részéről a megszállt Flandriában állomásozó 6. torpedónaszád-flottilla 7 hajója, a Zebrugge kikötőjében állomásozó 1. Félflottilla 5 és a 2. Félflottilla 4 hajója vett részt. Egy csoportjuk a Goodwin Sands közelében járőröző brit felfegyverzett halászgőzösöket és rombolókat, másik csoportjuk Ramsgate és Margate városokat támadta és a kikötői létesítményeket bombázta. Miközben megpróbált harcba szállni a német hadosztállyal a Goodwin Sands mellett, az HMS PARAGON és HMS LLEWELLYN rombolókat német torpedótalálat érte. A PARAGON elsüllyedt, a LLEWELLYN megsérült. A német egységek veszteség nélkül vonultak vissza (https://en.wikipedia.org/wiki/Action_of_17_March_1917).

18-án   német támadás a Goodwin Sands homokpadok és Kelet-Kent közötti tengerrészen (The Downs) Ramsgate és Brodstairs kikötői ellen (a 17-i támadás folytatása). A német torpedónaszádok elsüllyesztik az S.S. GREYPOINT teherhajót (https://warandsecurity.com/
2018/03/08/german-attack-on-the-dover-straits-17-18-march-1917/; http://www.kenthis
toryforum.co.uk/index.php?topic=18163.0).

19-én  a Robert Moraht parancsnoksága alatt haladó német U64 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a francia DANTON pre-dreadnought típusú csatahajót 19 tengeri mérföldnyire (35 km-re) Szardínia szigetétől délnyugatra. A hajó az Otrantói-szorosban az osztrák-magyar haditengerészet egységei ellen létesített blokádot őrző nehéz hajóegységek korfui bázisáról tért vissza felújításra a franciaországi Toulonba, s a fedélzetén más hajók átvett legénységgel, a szokásosnál jóval nagyobb létszámmal utazott. A támadásban 296 ember életét vesztette, 806 megmenekült, amikor a torpedótalálat után 45 perccel a hajó elsüllyedt. A kíséretet adó rombolók mélységbombákkal támadtak a tengeralattjáróra, ám az sikeresen elkerülte a támadásukat (https://en.wikipedia.org/wiki/French_
battleship_Danton#Sinking).

20-án   a Herbert Pustkuchen parancsnoksága alatt haladó német UC66 jelű tengeralattjáró megtorpedózza a brit HMHS ASTURIAS óceánjáróból átalakított kórházhajót a délnyugat-angliai Start-fok (Devon) közelében. Mivel a torpedótalálat következtében a géphát hamar megtelt vízzel, a gépek leállítására vonatkozó parancsot nem sikerült végrehajtani, s az orral lefelé és a bal oldala felé megdőlve süllyedő hajó még akkor is lassú, de folyamatos menetben volt, amikor megkezdték a mentőcsónakok leeresztését, sőt, útját folytatva partot is ért a Bolt-oromnál, ahol a maradék mentőcsónakokat leeresztve mindenkit biztonságba helyeztek. A támadásban 31 ember életét vesztette, 12-en eltűntek (https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Asturias#Sinking_and_salvage).

22-én  az SMS MÖWE segédcirkáló visszatér második cirkálóútjáról (a „védőfegyverzettel” ellátott OTAKI új-zélandi gőzhajóval az Azori-szigeteknél vívott tűzpárbajban elszenvedett sérülések miatt). Négy hónap alatt 25 hajót süllyeszt el, összesen 123 265 tonna térfogattal. (https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_M%C3%B6we_(1914); http://navymuseum.co.nz/ss-otaki/; http://www.seabreezes.co.im/index.php/features/ships/2408-the-otaki-story)

30-én  a Max Vieberg parancsnoksága alatt haladó német U32 jelű tengeralattjáró megtorpedózza a brit HMHS GLOUCESTER CASLTE óceánjáróból átalakított kórházhajót a dél-angliai Wight-sziget közelében, amely azonban nem süllyed el, hanem sikeresen bevontatják (https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Gloucester_Castle).

Összesen 366 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (február 28. óta) összesen 596 000 tonna hajótérrel.

Április:

3-án     az Otto Dröscher parancsnoksága alatt haladó német U78 jelű tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed a brit HMS JASON ágyúnaszád a skóciai Coll közelében, a Belső-Hebridák szigetcsoportnál. 91 fős legénységének 30 tagja életét vesztette (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Jason_(1892); https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-78).

10-én  a Matthias von Schmettow parancsnoksága alatt haladó német UC26 jelű tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed a brit HMHS SALTA óceánjáróból átalakított kórházhajó a franciaországi Le Havre kikötője előtt 1 tengeri mérföldnyire (1,8 km-re) a kikötő bejáratától. Az akna a hajótat közelében robbant és elsöpörte a gépháta, valamint a 3. számú rakteret. A sérült hajóba beözönlő víz hatására a hajó jobbra dőlt és kevesebb, mint 10 perc alatt elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 205 ember közül 9 ápolónő, a Királyi Katonai Egészségügyi Hadtest 42 tagja és 79 tengerész életét vesztette (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UC-26; https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Salta).

15-én  a Hans Adalbert von der Lühe parancsnoksága alatt haladó német UC74 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHT ARCADIA (ex-ORTONA) óceánjáróból átalakított csapatszállítót a görögországi Milos közelében. A Szalonikiből Alexandriába tartó hajón 1 335 katona tartózkodott, akik épp csónakgyakorlatot tartottak. A támadás a gyakorlat végén érte a hajót, amely 6 perc alatt elsüllyedt. 279 ember életét vesztette (főként fűtők, szakácsok, stb. akik a hajóban dolgoztak). A tengeralattjáró két torpedót lőtt ki a mentést végző kísérő rombolóra, de ezek nem találták el a célt. Azokat a túlélőket, akik egy tutajon elsodródtak, éjfélkor mentette ki az HMS Redbreast csapadahajó. A halottak közt volt a kiváló bakteriológus, Sir Marc Armand Ruffer, aki Alexandriba tért volna vissza, miután tanácsot adott a szaloniki székhelyű csapatok közötti járvány megfékezésére. (https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Arcadian).

17-én  a Hans Howaldt parancsnoksága alatt haladó német UB40 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHS LANFRANC kórházhajót az Angol-csatornában. A fedélzeten ápoltak közül 22 brit és 18 német katona vesztette életét. A Reinhold Saltzwedel parancsnoksága alatt haladó német UC21 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHS DONEGAL kórházhajót. A fedélzeten tartózkodó 610 könnyebben sérült katona és a hajó 70 tengerésze közül 29 sebesült és 12 tengerész vesztette életét (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UB-40; https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Lanfranc; https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Donegal).

27-én  a kora reggeli órákban német rombolók intéznek újabb támadást Ramsgate ellen. A támadásban két civil életét vesztette, többen megsérültek. A Szent György templom tornyát is találat érte (a gránát egy kisebb darabját a plébános kőbe foglaltatta és a továbbiakban az íróasztalán őrizte).

28-án   a Thomas Bieber parancsnoksága alatt haladó német UB31 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit R.M.S. MEDINA utasszállító óceánjárót a Devon megyei Start-fok közelében.

31-ig    összesen 458 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (március 31. óta) összesen 882 000 tonna hajótérrel. Ez a korlátlan tengeralattjáró-háború tetőpontja. Az 1916. évi esős időjárás miatti rossz terméshozammal együtt a növekvő veszteségek oda vezettek, hogy 1917. áprilisára Nagy-Britanniának mindössze hat hétre elegendő búza-tartaléka maradt (a búza 81%-a, a marha- és borjúhús 32%-a, a birka- és bárányhús 40%-a, a cukorrépa 100%-a, a tojás 50%-a a tengeren érkezett az országba).

Május:

26-án   a Karl Neumann parancsnoksága alatt haladó német UC67 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHS DOVER CASTLE óceánjáró utasszállító hajóból átalakított kórházhajót Máltáról Gibraltárba vezető útján 50 tengeri mérföldre (80 Km-re) az algériai Bone kikötőjétől. A torpedó robbanása megölt 7 fűtőt, a legénység azonban képes volt a fedélzeten szállított sebesülteket átszállítani az HMS CAMELEON rombolóra. A kapitány és a legénység néhány tagja a hajón maradt abban a reményben, hogy megmenthetik, de egy órával később egy második torpedótalálat következtében a hajó elsüllyedt (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UC-67; https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Dover_
Castle#Sinking).

30-ig    összesen 374 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (április 30. óta) összesen 609 000 tonna hajótérrel.

Június:

5-én     a német légierő nappali légitámadást intéz a brit Sheerness és Medway tengerészeti létesítményei ellen.

27-én  a Georg Gerth parancsnoksága alatt haladó német U61 jelű tengeralattjáró által telepített aknára fut és 50 perc alatt elsüllyed a francia Kléber páncélos cirkáló Brest előtt, Ouessent szigetétől délre. 42 tengerész életét veszíti, a többieket a kíséretet adó rombolók sikeresen átvették (https://de.wikipedia.org/wiki/Kl%C3%A9ber_(Schiff,_1902)).

31-ig    összesen 352 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (május 31. óta) összesen 708 000 tonna hajótérrel.

Július:

4-én     a Karl Meusser parancsnoksága alatt haladó német U-155 jelű tengeralattjáró (ex-DEUTSCHLAND) megtámadta Ponta Delgadát az Azori-szigeteken. Az Atlanti-óceánon és az Azori-szigeteken a német tengeralattjáró fellépés hírhedt volt az Egyesült Államok hadba lépése után. A Ponta Delgada kikötőjében lévő szénraktár megsemmisítésére törekedve (ahogyan azt Max Valentiner 1916. december 3-án Funchalban megpróbálta), Karl Meussel bombázta a várost és a kikötői létesítményeket. A portugál parti tüzérségnek egyszerűen nem volt elég a hatósugara ahhoz, hogy megakadályozza Meussel bombázását, de az amerikai USS ORION haditengerészeti szénszállító hajóé igen, s ráadásul előnyös pozícióban is volt, így hát harcolt. Az U155 rövid idő után visszavonult. Nem tett jelentős kárt a városban, s csak egy kislány halt meg, és három nőt sebesült könnyebben. A helyiek és a portugál hatóságok ünnepelték az amerikai ORION legénységét, beleértve a kormányzót is, aki leveleket küldött Amerika portugáliai konzuljának, köszönetet mondva a beavatkozásáért.

26-án   a Heinrich Reuß zu Köstritz parancsnoksága alatt haladó német UC54 aknarakó tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed a portugál ROBERTO IVENS aknaszedő, a Lisszabon előtti Cascaistól délre (https://uboat.net/wwi/ships_hit/7735.html; https://largodoscorreios.wordpress.com/2017/07/26/uma-tragedia-maritima/; https://na
tionalgeographic.sapo.pt/historia/grandes-reportagens/650-a-guerra-a-beira-de-lisboa).

A Georg Gerth parancsnoksága alatt haladó német UC61 jelű tengeralattjáró partra sodródik a franciaországi Boulogne közelében, Wissantnál. Legénysége elhagyja és felrobbantja a tengeralattjárót (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UC-61, http://www.archive
spasdecalais.fr/Activites-culturelles/Chroniques-de-la-Grande-Guerre/A-l-ecoute-des-temoins/1917/Le-26-juillet-1917-capture-d-un-sous-marin-allemand-a-Wissant).

30-án   összesen 270 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (június 30. óta) összesen 568 000 tonna hajótérrel.

Augusztus:

2-án     és 3-án a wilhalmshaveni tengerészeti bázison állomásozó PRINZREGENT LUITPOLD és FRIEDRICH der GROßE dreadnought típusú csatahajók kazánfűtő személyzete éhségsztrájkba kezd, amelyhez a két hajó 800 tengerésze csatlakozik a rossz élelmezést kifogásolva. Reinhard Scheer, a német Nyílt Tengeri Flotta (Hochseeflotte) parancsnoka így írt az okokról: "Az általános helyzet miatt a nagy hajók tartalékban maradtak, ami megfosztotta személyzetüket az állandó szigorú tevékenységtől, amelyre pedig nagy szükségük lett volna ahhoz, hogy meggyőzzék magukat a kitartás szükségességéről." A Jütland-i csata után a császári haditengerészet csatahajói a kikötőkben maradtak. Sok tiszt és tengerész ekkor önként kérte az áthelyezését a tengeralattjárókra és a könnyű felszíni egységekre, amelyek még mindig jelentős szerepet játszottak a háborúban. Az alacsonyabb fejadagok mellett a kikötőkben veszteglő tétlen csatahajókon maradottak lelkesedése és fegyelme azonban elkerülhetetlenül hanyatlani kezdett. A PRINZREGENT LUITPOLD és a FRIEDRICH der GROßE tiltakozó legénységének öt fő hangadóját halálra ítélték, kettejüket kivégezték, a többieket, a demonstrációban résztvevő matrózokkal együtt elzárásra ítélték, a csatahajókat pedig balti-tengeri lőgyakorlatokra vezényelték. A következő hónapokban azonban sorra alakulnak a titkos matróztanácsok a flotta csatahajóinak a fedélzetén (https://en.wikipedia.org/wiki/Kiel_mutiny).

A Felix von Luckner parancsnoksága alatt haladó német SMS SEEADLER kereskedelmi vitorlásnak álcázott segédcirkáló 225 napos cirkálóútja végén, amely alatt 15 ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztett el az Atlanti- és a Csendes-óceánon, megfeneklik a Francia-Polinéziához tartozó Mopelia-zátonyon, Tahititól 450 km-re. A kapitány és néhány tengerésze csónakban Fidzsi-szigetére hajózik, ahol fogságba esnek. A legénység többi tagja hatalmába keríti a 126 tonnás francia LUTECE szkúnert, amellyel a Húsvét-szigetekre hajóznak, ahol a semleges chilei hatóságoknak adják meg magukat (https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Seeadler_(1888)).

31-én  összesen 208 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (július 31. óta) összesen 523 000 tonna hajótérrel.

Szeptember:

2-án     a Karl Petri parancsnoksága alatt haladó német UC49 jelű tengeralattjáró megtorpedózza a brit DUNDEE segédcirkálót a Scilly-szigeteknél, amely másnap elsüllyed. A fedélzetén tartózkodó legénység 9 tagja életét veszíti.

4-én     német tengeralattjáró lövi Scarborough kikötőjét, s az ott állomásozó felfegyverzett halászgőzös-flottát, amelyet a háború folyamán többször támadtak. A ágyúzásban 3 civil meghalt, többen súlyosan megsérültek. (http://www.scarboroughsmaritimeheritage.org.uk/article.php?article=299)

24-én  azt követően, hogy a német hadsereg szeptember 3-án bevonult Rigába, a német tengerész-főparancsnokság elhatározza, hogy semlegesíti a Rigai-öblöt még mindig ellenőrző orosz haditengerészeti erőket, elsősorban az Ösel szigeti Sworbe félszigetén működő tengerészeti ütegeket.

30-án   összesen 200 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (augusztus 30. óta) összesen 350 000 tonna hajótérrel.

Október:

2-án     az Otto Rohrbeck parancsnoksága alatt haladó német U79 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a HH24 jelű konvojt kísérő brit HMS DRAKE páncélos cirkálót az észak-írországi Rathlin-szigettől 5 tengeri mérföldnyire (8 km-re). A torpedó a 2. számú kazánházban robbant, megölt 18 embert és elárasztotta a kazán- és gépházakat. A mozgásképtelen és irányíthatatlan hajó felborult és elsüllyedt (https://en.wikipedia.org/wiki/
HMS_Drake_(1901)).

12-én  megkezdődik és október 20-ig tart a Rigai-öböl szigeteinek – Ösel, Dagö, Moon, Worms – elfoglalására vezetett „Albion” hadművelet. Az akcióban német részről 10 dreadnought típusú csatahajó, 1 csatacirkáló, 9 könnyűcirkáló, 1 aknarakó cirkáló, 50 torpedónaszád, 6 tengeralattjáró, 19 szállítóhajó, 6 léghajó, 102 harci repülő támogatja a hadsereg 8 500 lóval, 2400 járművel, 150 géppuskával és 54 ágyúval és 12 tarackkal felszerelt 24 500 katonájának hadműveleteit. Orosz részről 2 pre-dreadnought típusú csatahajó, 2 cirkáló, 1 védett cirkáló, 3 ágyúnaszád, 21 romboló és 3 tengeralattjáró vesz részt az akcióban. Az orosz szárazföldi erők létszáma 24 000 fő. A hadműveletekben az orosz SZLÁVA pre-dreadnought típusú csatahajó és a GROM romboló, valamint a brit C32 jelű tengeralattjáró elsüllyed, az orosz hadsereg 20 130 hadfoglyot, 141 ágyút, 130 géppuskát és 40 repülőgépet veszít. Német részről az S64 jelű torpedónaszád, 7 aknaszedő, 9 segédhajó elsüllyed, 5 repülőgép lezuhan, a haditengerészet részéről 156 halott és 60 sebesült, a szárazföldi erők részéről 54 halott és 141 sebesült a hadművelet vesztesége (https://hu.wikipedia.org/wiki/Albion_hadm%C5%B1velet).

Az orosz SZLÁVA a német KÖNIG csatahajóval vívott párharcban süllyedt el miután a Moon-öbölben zajló német aknamentesítést és partraszállást akadályozta egész napon át reggel 08:05-től kezdve a GRAZSDANYIN (ex-CÁREVICS) pre-dreadnought típusú csatahajóval és a BAJÁN páncélos cirkálóval együtt, a köteléket a BAJÁN-ról vezető Mihail Koronatovics Bahirev altengernagy parancsnoksága alatt. A német aknaszedőket a KÖNIG és a KRONPRINZ dreadoughtok fedezték. A SZLÁVA jócskán előrefutva 08:12-kor nyitott tüzet rájuk, míg a GRAZSDANYIN (amelynek lövegtornyait nem módosították nagyobb csőemelkedést lehetővé tevő módon) a BAJÁN-nal együtt lemaradva az aknamentesítőket tizedelte. A német csatahajók 20 400 m-ről viszonozták a tüzet, eredménytelenül. A SZLÁVA is a saját lőtávolsága határán folytatta a tüzelést, szintén eredménytelenül (bár néhány gránátja alig 50 m-re a KÖNIG mellett hullott a vízbe). A nagy német hajók hátrányban voltak a szűk öbölben, ahol nem tudtak manőverezni, így hátramenetbe kapcsolva húzódtak lőtávolon kívülre. Közben 11 lövés után a SZLÁVA éltornyának csapágya elnyíródott, s a torony mozgásképtelenné vált. 10:04-kor ezért a tat-torony lőtte tovább a német aknamentesítőket, amelyeknek mégis sikerült a német csatahajók mozgásához elegendő nagyságú területet mentesíteni, így 10:15-kor a KÖNIG elkezdte lőni a SZLÁVA-t, amely hét-, a KRONPRINZ pedig a GRAZSDANYIN-t, amely két találatot kapott az alatt a rövid idő alatt, míg 10:39-re lőtávolon kívül húzódtak. A SZLÁVA a hajótestet a vízvonal alatt ért öt találaton át beözönlő 1 130 tonna víztől olyan mélyre merült, hogy nem tudott volna áthaladni a Moon-öböl és a Finn-öböl közötti sekély átjárón. 11:58-kor ráadásul a 305 mm-es lőszerek raktára felrobbant. A legénységet ekkorra már evakuálták az orosz rombolók, amelyek a még mindig úszó csatahajót az átjáró közelében torpedóikkal elsüllyesztették (https://en.wikipedia.org/wiki/Russian_battleship_Slava)).

17-én  a Shetland-szigeteki ütközet. A német SMS BREMSE és BRUMMER könnyűcirkálók elsüllyesztik egy 12 kereskedelmi hajóból álló konvoj 9 tagját és az őket kísérő brit HMS STRONGBOW és MARY ROSE rombolókat az Északi-tengeren. Mivel a brit rombolók nem adtak le riasztást, a német hajók az akció után zavartalanul távoztak (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS
_Strongbow_(1916); https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Mary_Rose_(1915)).

31-én  összesen 192 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (szeptember 31. óta) összesen 479 000 tonna hajótérrel.

November:

30-án   összesen 146 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (október 30. óta) összesen 303 000 tonna hajótérrel.

December:

6-án     a Hans Rose parancsnoksága alatt haladó német U53 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a USS JACOB JONES rombolót, amely a torpedó robbanása után 8 perccel elsüllyedt. A legénység 66 tagja életét vesztette. A hajó az első amerikai romboló, amely harcban veszett oda (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-53; https://en.wikipedia.org/
wiki/USS_Jacob_Jones_(DD-61); http://www.maritimearchaeologytrust.org/uploads/images/
publications/Jacob_Jones_FINAL.pdf)

12-én  a Conrad Gansser és Max Valentiner parancsnoksága alatt haladó német U156 és 157 jelű tengeralattjárók Funchal kikötőjét lövik. A cca. 30 perces támadás alatt 40 db 120 és 150 mm-es gránátot lőnek ki, amelyek megölnek 3 civilt és 17-et megsebesítenek. A Santa Clara templomot találat éri.

14-én  a Hans Hermann Wendlandt parancsnoksága alatt haladó német UC38 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a csapatszállítóként tevékenykedő francia CHATEAURENAULT védett cirkálót, a görögországi Argosztoli közelében. A 06:47-kor kilőtt első torpedó találata nyomán a hajót evakuálták, majd 07:26-kor vontatókötélre vették. Az U38 azonban észlelve, hogy a hajó még úszóképes, 08:20-kor egy második torpedót indított, melynek robbanása után a sérült cirkáló gyorsan felborult és elsüllyedt. Kísérő rombolói mélységi bombákkal rontottak a tengeralattjáróra, amelyet több helyen megrongáltak, így az a felszínre kényszerült. 36 fős legénységének 9 tagja életét vesztette, 25 tengerészt megmentettek (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UC-38; https://en.wikipedia.org/wiki/French_cruiser_Ch%
C3%A2teaurenault_(1898); http://grande.guerre.pagesperso-orange.fr/chateaurenault.html;
http://guy.joly1.free.fr/bateaux-guerre-navale-croiseurs.html)

31-én  összesen 182 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (november 30. óta) összesen 409 000 tonna hajótérrel. Az 1917. esztendő mérlege 3 267 elfogott és elsüllyesztett hajó, 6 350 000 tonna hajótérrel.