Január:

6-án     az SMS MÖWE által az Orkney-szigeteki Pentland Firth elé telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed a brit HMS KING EDWARD VII pre-dreadnought típusú csatahajó (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_King_Edward_VII).

15-én  a német SMS MÖWE segédcirkáló a Kanári-szigetek közelében tűzpárbajt vív a brit S.S. APPAM felfegyverzett utasszállító hajóval, amelyet – rádióállomása szétlövése után – birtokba vesz és 22 fős zsákmánylegénységgel (a korábban elsüllyesztett hajókról átvett, valamint az APPAM fedélzetén lévő 138 fővel együtt) a semleges amerikai Newport News-ba irányít, ahová 1916. február 1-én érkezett meg. 1916. július 29-én Edmund Waddill virginiai szövetségi bíró az APPAM tulajdonosai – a Brit és Afrikai Gőzhajózási Társaság kérelmére – úgy döntött, hogy a hajó rakományát (különösen a romlandó árut) el kell adni, a bevételt és magát a hajót pedig az eredeti tulajdonosnak kell visszaszolgáltatni. A német kormány fellebbezést nyújtott be az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához, amely 1917. március 6-án úgy határozott, hogy a hadviselő felek egyike sem hozhat háborús zsákmányt egy nem hadviselő (semleges) ország kikötőjébe úgy, hogy azzal meg ne sértené a szóban forgó állam semlegességét (https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Appam; https://en.wikipedia.org/wiki/The_Steamship_Appam).

30-ig    összesen 41 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (december 31. óta) összesen 92 000 tonna hajótérrel.

Február:

8-án     az Otto Hersing parancsnoksága alatt haladó német U21 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a francia AMIRAL CHARNER páncélos cirkálót, amely két perc alatt elsüllyed (https://en.wikipedia.org/wiki/French_cruiser_Amiral_Charner). A 427 fős személyzet egyetlen – öt nappal később kimentett – túlélő (Joseph-Marie Cariou) kivételével odaveszett (https://www.geneanet.org/blog/post/2016/02/21-fevrier-1916-seul-survi
vant-lors-du-naufrage-l-amiral-charner).

10-én  az SMS MÖWE segédcirkáló által elfogott brit APPAM gőzös tatfedélzetén talált „védőfegyverzet” miatt a német kormány jegyzéket tesz közzé, amelyben tájékoztatja a semleges országokat, hogy március 1-től minden „védőfegyverzettel” ellátott kereskedelmi hajót hadihajónak fog tekinteni (ún.: „kiterjesztett tengeralattjáró-háború”).

11-én  a Georg Haag parancsoksága alatt haladó német UC7 jelű aknarakó tengeralattjáró által az angliai Suffolk közelében lévő Felixstow előtt telepített aknamezőn aknára fut a brit HMS ARETHUSA könnyűcirkáló, amely vontatás közben partra sodródik, s a gerince kettétörik (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UC-7, https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Arethusa_(1913)).

26-án   a Lothar von Arnauld de la Periére parancsnoksága alatt haladó német U35 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a francia La PROVENCE óceánjáróból átalakított csapatszállító hajót a görögországi Cerigo-szigete előtt. A hajón tartózkodó 2 450 ember közül 1 100-an életüket veszítik (https://de.wikipedia.org/wiki/La_Provence_(Schiff); http://www.souquieres.fr/Evenement/disparu/enmer.htm).

28-ig    összesen 61 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (január 30. óta) összesen 134 000 tonna hajótérrel.

Március:

1-én     a kiterjesztett tengeralattjáró-háború kezdete.

4-én     az SMS MÖWE segédcirkáló visszatér Brémába az első Atlanti portyájáról. Útja során két aknamezőt telepített (egyet a skót, egyet a francia partok előtt), majd Spanyolország és a Kanári-szigetek között, majd a brazil partokig cirkált. Az útja során telepített két aknamezőn 3 hajó futott aknára és további tizenöt hajót fogott el. Ezek közül tizenhármat elsüllyesztett, kettőt pedig – az elsüllyesztett hajókról átvett emberekkel és rakománnyal semleges kikötőbe küldött (https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_M%C3%B6we_(1914)).

9-én     a német kormány – a Lisszabonban horgonyzó 36 német és osztrák-magyar kereskedelmi hajó és személyzetük egyoldalú internálása miatt – hadat üzen Portugáliának.

13-án   Alfred von Tirpitz, német haditengerészeti miniszter, lemond.

15-én  az új német tengerészeti miniszter, Alfred von Capelle kinevezése.

24-én  a Herbert Pustkuchen parancsnoksága alatt haladó német U29 jelű tengeralattjáró megtorpedózza a SUSSEX francia átkelőhajót a La Manche-csatornában Dieppe előtt (https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Sussex). A hajó orra leszakad, de nem süllyed el (tattal előre sikeresen Boulogne-ba vontatják). A fedélzeten tartózkodó 378 ember közül 50 életét veszíti, többen semleges államok (Spanyolország, Perzsia) polgárai. Amerikai állampolgárok nem haltak meg, a semleges országok jogainak védelmében (noha semleges országok polgárainak nincs joga a sértetlenséghez, ha hadviselő országok hajóin utaznak) az Egyesült Államok lép fel, ahol az egyoldalú brit propaganda addigra teljesen németellenes hangulatot szított.

30-án   a Konrad Gansser parancsnoksága alatt haladó német U33 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti az orosz szolgálatban kórházhajóként a Fekete-tengeren a török Trabzon ostrománál szolgáló francia PORTUGAL óceánjárót, amelyen a támadás pillanatában szerencsére nem voltak sebesültek, csak orvosok, ápolók és a szokásos hajószemélyzet. A matrózok látták ugyan a periszkópot, de meg voltak győződve róla – mint utóbb kiderült alaptalanul – hogy a nyilvánvaló vöröskeresztes jelzéseket látva a tengeralattjáró nem fog támadni (a kórházhajók megtámadása a nemzetközi jogba ütköző cselekmény, azaz nemzetközi, jelen esetben háborús bűncselekmény, amelynek elkövetője háborús bűnös). Az első torpedó célt tévesztett, a második azonban a gépház vonalában találta el és azonnal ketté is törte a hajót, amely két perc alatt elsüllyedt. Az incidensben a fedélzeten tartózkodó 273 emberből 115 életét vesztette, köztük Aneta Andronnyikova grúz hercegnő, aki ápolóként szolgált a hajón, a többieket a közelben tartózkodó orosz ZSARKIJ torpedóromboló mentette ki a tengerből (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-33_(Germany); http://www.messageries-maritimes.org/portugal.htm; https://en.wikipedia.org/
wiki/SS_Portugal_(1886); http://johnisaacgunther.blogspot.com/).

31-ig    összesen 69 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (február 28. óta) összesen 165 000 tonna hajótérrel.

Április:

25-én  a német csatacirkáló-raj rajtaütése a kelet-angliai Yarmouth (brit tengeralattjáró-bázis) és Lowestoft (az északi-tengeri brit aknatelepítések központja) ellen az írek „Húsvéti felkelésével” egy időben, a brit Nagy Flotta ütközetre bírása érdekében. Az akcióban német részről 5 csatacirkáló (SMS SEYDLITZ, LÜTZOW, DERFFLINGER, MOLTKE, VON der TANN), valamint 6 könnyűcirkáló (SMS ROSTOCK, ELBING, FRANKFURT, PILLAU, REGENSBURG, WIESBADEN) és 2 rombolóflottilla, brit részről pedig 3 könnyűcirkáló (HMS CONQUEST) és 18 romboló (HMS LAERTES) vett részt. A hadművelet során a SEYDLITZ aknára futott és 1 300 tonna víz jutott a hajótestbe, ezért visszafordult Németországba. A britek 1 tengeralattjárót és 2 felfegyverzett gőzöst veszítettek. 2 brit könnyűcirkáló és 1 romboló megsérült. A hadműveletben német részről 28 halott és 15 hadifogoly, brit részről 55 halott, 13 sebesült és 15 hadifogoly volt a veszteség. A németek nem érték el eredeti céljukat – a brit fő erőkkel való ütközetet – s a megjelent brit egységekkel szembeni számbeli fölényüket sem használták ki, viszont a sérült SEYDLITZ mellett két, az akció támogatására rendelt tengeralattjárójukat (U5, U13) is elvesztették (https://en.wikipedia.
org/wiki/Bombardment_of_Yarmouth_and_Lowestoft).

27-én  a Gustav Sieß parancsnoksága alatt haladó német U73 jelű tengeralattjáró által telepített aknamezőn két aknára fut és elsüllyed a brit HMS RUSSELL pre-dreadnought típusú csatahajó Málta partjai közelében. A 125 tagja (27 tiszt és 98 tengerész) életét veszti. (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Russell_(1901); https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-73).

30-ig    összesen 92 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (március 31. óta) összesen 193 000 tonna hajótérrel.

Május:

27-én  a portugál ADAMASTOR cirkáló nagycsónakja és a CHAIMITE ágyúnaszád megpróbál átkelni a Mozambik és Német Kelet-Afrika közötti Rovuma-folyón. A folyam-átkelési kísérletet a német gyarmati erők visszaverik. Portugál oldalon sok az áldozat.

31-én  összesen 64 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (április 30. óta) összesen 127 000 tonna hajótérrel.

Megkezdődik a 36 órán keresztül tartó jütlandi tengeri ütközet, amely a mai napig a páncélos hadihajókkal vívott legnagyobb tengeri csata (amelyben brit és német részről összesen 152 hadihajó és mintegy 100 000 tengerész vett részt). Az utolsó olyan flották közötti nagy csata, amelyet tüzérségi fegyverekkel vívtak. A második világháborúban csatahajók közti harcokat jellemzően már csak éjszaka vívtak és csak kevés hajó vett részt bennük.

Június:

1-én     befejeződik a 36 órán keresztül tartó jütlandi tengeri ütközet, amelyben a németek taktikai győzelmet aratnak a britek felett. Brit részről elsüllyed 3 csatacirkáló (INDEFATIGABLE, INVINCIBLE, QUEEN MARY), 3 páncélos cirkáló (BLACK PRINCE, DEFENCE, WARRIOR) és 8 romboló. Német részéről elsüllyed 1 csatacirkáló (LÜTZOW), 1 pre-dreadnought típusú csatahajó (POMMERN), 2 könnyűcirkáló (ROSTOCK, WIESBADEN), 2 kiscirkáló (ELBING, FRAUENLOB) és 5 romboló. A halott, sebesült és fogságba esett tengerészek száma brit részről 6 781, német részről 3 058 fő. Mivel a britek minden szegmensben nagyobb veszteséget szenvedtek (több hajójuk, több emberük veszett oda, mint a németeknek, ráadásul sok nagy, korszerű egység is), a németek maguknak könyvelték el a győzelmet. A csatacirkálók csatájában egyértelműen bebizonyosodott, hogy az angol hajók nem ellenfelei a németeknek. A csatahajók párbajából is jobban jöttek ki a németek, a túlerő ellenében is több egységet küldtek a tenger mélyére, mint a britek. Az angolok ugyanakkor szintén maguknak követelték a győzelmet, hangoztatva, hogy a brit flotta maradt a csatatéren, még német távozott. Hangsúlyozták, hogy a nagy csatahajók számaránya nem romlott (24 brittel szemben 10 német maradt bevethető), valamint a tengeri blokádot sem tudták feltörni a németek. A britek számára ugyanakkor az is világossá vált, hogy nem képesek utat törni a Balti-tenger irányába. A német flotta vezetése pedig a brit túlerővel való szembesülés után többé nem próbálkozott nyílt csatába bocsátkozni, s nem volt képes enyhíteni Németország ellátási zavarain. Minderre tekintettel nem túlzás azt állítani, hogy a jütlandi csata tényleg egyike az első világháborút eldöntő sorsfordító ütközeteknek (http://www.ng.hu/Civilizacio/2016/06/01/
Jutland-1916; https://www.britishbattles.com/first-world-war/the-battle-of-jutland-part-ii-the-opening-battle-cruiser-action-on-31st-may-1916/).

5-én     a Curt Beitzen parancsnoksága alatt haladó német U75 jelű tengeralattjáró által május 28-29-én telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed az HMS HAMPSHIRE páncélos cirkáló, amelynek Herbert Kitchener hadügyminisztert és stábját kellett volna Oroszországba szállítania egy diplomáciai misszió keretében. Az akna a hajóorr alatt robbant a híd előtt. A 9-es erősségű vihar leeresztés közben a hajó oldalához csapta és összetörte a mentőcsónakokat. Kitchenert utoljára egy tiszttel látták, aki „Utat Lord Kitchenernek!” felkiáltással igyekezett egy mentőtutajhoz vezetni a minisztert. 15 perccel az akna robbanása után a HAMPSHIRE orral lefelé elsüllyedt a háborgó tengeren. A fedélzeten tartózkodó 749 személyből mindössze 12-en élték túl a szerencsétlenséget https://www.rte.ie/centuryireland/index.php/articles/lord-kitchener-lost-at-sea.

30-ig    összesen 68 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (május 31. óta) összesen 109 000 tonna hajótérrel.

Július:

8-án     a Max Valentiner parancsnoksága alatt haladó német U38 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a törökországi Trabzon ostrománál szolgáló orosz VPIRJOD kórházhajót (a kórházhajókat megillető nemzetközi jogi védelem dacára), amelyen a támadás pillanatában szerencsére nem voltak sebesültek, csak orvosok, ápolók és a szokásos hajószemélyzet. Az incidensben 7 ember életét vesztette.

10-én  a Paul König parancsnoksága alatt haladó német DEUTSCHLAND, egy héttagúra tervezett kereskedelmi tengeralattjáró-osztály első tagja Brémából az amerikai Norfolkba érkezik, hogy a brit tengeri blokádot kijátszva a semleges országgal kereskedhessen. A hajó fedélzetén nincs fegyver, raktereiben 750 tonna árut helyeznek el 1,5 millió dollár értékben (főleg vegyi árukat – festékeket, gyógyszereket – drágaköveket és postát) (https://karosszektabornok.blog.hu/2014/04/01/116_handels-u-boot_deutschland_es_tarsai; http://www.mdhs.org/pressrelease/voyage-deutschland-new-maryland-historical-society-exhibit-highlights-tales-wwi-intrigu).

11-én  a Walther Forstmann parancsnoksága alatt haladó német U39 jelű tengeralattjáró a kelet--angliai Seaham kikötőjét lövi, amelyben egy nő, aki a zeppelin-támadások elől utazott a településre, az életét veszíti (http://www.durhamatwar.org.uk/story/11185/).

26-án   saját legénysége elsüllyeszti a Tanganyika-tó utolsó még működő német hadihajóját, a GÖTZEN-t. A KÖNIGSBERG-ről áttelepített 105 mm-es fő tüzérséget a Német Kelet-Afrikában még harcoló szárazföldi erők támogatására a partra küldik, a hajó gépeit tönkreteszik, a hajót pedig a Katabe-öbölben 20 m mély vizében süllyesztik el (https://en.wikipedia.org/wiki/MV_Liemba).

27-én  a belgiumi német megszálló erők kivégzik a brit Charles Fryatt kapitányt, az 1916. június 23-án a G101 és G102 torpedónaszádok által elfogott és 1915. március 18-án az őt szabályszerűen feltartóztató és átvizsgálni szándékozó német U33 jelű tengeralattjárót elgázolni próbáló s.s. BRUSSELS csatornaátkelő-hajó kapitányát, miután az Admiralitástól az akció emlékére kapott aranyóra gravírozása felfedi korábbi tettét (https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Brussels).

29-én  a német kormány visszautasítja a brit kormány felajánlását, amely az éhínséggel küzdő Lengyelországba szánt amerikai élelmiszer-küldemények számára folyosót nyitna a Németországba vezető tengeri útvonalak blokádján.

31-ig    összesen 98 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (június 30. óta) összesen 111 000 tonna hajótérrel.

Augusztus:

18-án   este a német Nyílt Tengeri Flotta 3 csatahajója (BAYERN, GROßER KURFÜRST, MARKGRAF) és 2 csatacirkálója (MOLTKE, Von der TANN), valamint 11 kiscirkálója 14 csatahajó fedezete alatt a kelet-angliai Sunderland bombázására indul, hogy ezzel csalogassa elő és semmisítse meg a brit csatacirkálókat. A német hadvezetés számos tengeralattjáró-csapdát állít a keleti-angliai kikötőkből kifutó brit egységek útjába, a felderítést pedig léghajók bevetésével segíti. A brit tengerészeti hírszerzés kódfejtői azonban értesülnek a támadás tervéről és tájékoztatják a Nagy Flottát, így brit részről különböző állomáshelyekről indulva 30 csatahajó, 6 csatacirkáló, 5 páncélos cirkáló, 20 könnyűcirkáló és 75 romboló fut ki a tengerre.

19-én  06:00-kor a brit E23 jelű tengeralattjáró megtorpedózza a német WESTFALEN csatahajót, amely azonban nem süllyed el, csupán 800 tonna víz kerül a hajótest kettős oldalába, s a hajó csökkentett 14 csomós (26km/h) sebességgel képes folytatni az utat, de hazaküldik. A támadásban személyi sérülés nem történt. Ugyanekkor a Hans Walther parancsnoksága alatt haladó német U52 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a Nagy Flotta előőrséhez tartozó brit HMS NOTTINGHAM könnyűcirkálót a kelet-angliai Flamborough-orom előtt. A cirkáló 05:30-kor észlelte a tengeralattjárót, de a reggeli ködben halászhajónak vélve nem tett intézkedéseket. Ám a „halászhajó” 06:00 órakor két torpedót lőtt ki a hajóra, amely a kazánházát ért találatok miatt mozgásképtelenné vált, miközben a fedélzetén megszűnt az elektromos áram-szolgáltatás. A cirkálót azonban nem fenyegette az elsüllyedés veszélye, egészen addig, míg 06:25-kor a tengeralattjáró egy harmadik torpedót is kilőtt a hajóra, amely ezután 07:10-kor elsüllyedt. Az akcióban 38 ember vesztette életét. Mivel a britek számára először nem világos, hogy a cirkáló aknára futott, vagy tengeralattjáró süllyesztette el, a Nagy Flotta - nehogy ráfusson egy ismeretlen aknamezőre - északra fordul és csak később veszi fel újra eredeti déli útirányát. Az U52 közben értesíti Scheer tengernagyot a nagy erejű brit kötelék helyzetéről és arról, hogy az északi felé távolodik. 13:30-kor az L 13 jelű léghajó észleli a harwichi cirkálóraj délnyugatról közeledő erőit, s az észlelést 14:22-kor jelenti. Scheer 14:23-kor délkeletnek fordul, hogy elérje és megsemmisítse a közeledő kisebb köteléket, eltávolodva egyúttal a közben északról ismét közelítő Nagy Flottától. 14:30-kor a léghajó – tévesen – azt jelzi, hogy a délnyugatról közeledő kötelékben csatahajók is vannak. Scheer úgy számol, hogy két órán belül találkozik velük. Közben az U52 jelű tengeralattjáró, valamint az L11 és L31 jelű léghajók azt jelentik, hogy északról nagy ellenséges kötelék közeledik. 15:50-kor az L13 jelű léghajó egy vihar miatt szem elől téveszti az ellenséget. 16:35-kor Scheer megszakítja a hadműveletet. Mivel a léghajótól kapott adatok szerint már el kellett volna érnie az ellenséget, úgy véli, hogy az vagy kitért előle (a léghajót észlelve), vagy eleve rossz koordinátákat kapott. Ezért – mivel a kiszemelt kötelék pozícióját nem ismerte, a Sunderland elleni bombázáshoz pedig már túl késő volt és, mert alig 11 héttel a jütlandi közelharc után nem akar újra ütközetet vállalni a kétszeres túlerőben lévő Nagy Flottával – a visszavonulás mellett dönt (https://hu.wikipedia.org/wiki/1916._augusztus_19-ei_el%C5%91ret%C3%B6r%C3%A9s).

20-án   az Otto Schultze parancsnoksága alatt haladó német U63 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMS FALMOUTH könnyűcirkálót a kelet-angliai Flamborough-orom előtt. A FALMOUTH az augusztus 19-i előretörés után visszavonuló német flottát sötétedésig üldöző harwich-i cirkálórajjal hajózott, amikor 18:52-kor a Thorwald von Bothmer parancsnoksága alatt haladó német U66 jelű tengeralattjáró megtorpedózta. A hajó – bár két torpedó is eltalálta – úszóképes maradt és saját géperővel 2 csomós sebesség mellett megkísérte elérni a partot. A tengeralattjáró az erős rombolófedezet miatt nem folytathatta a támadást, ám másnap éjfélkor az U63 – a hajót biztosító 8 brit romboló jelenléte ellenére – két újabb torpedót lőtt ki a hajóra. A FALMOUTH azonban még további 8 órán keresztül a felszínen maradt, mielőtt partközelbe érve elsüllyedt az alig 16 m mély vízben (https://sketchfab.com/models/53f716eb430245c7afde22ad9e0466a9).

A Lothar von Arnauld de la Periére parancsnoksága alatt haladó német U35 jelű tengeralattjáró július 26-án megkezdett 14. bevetéséről visszatér a polai osztrák-magyar központi hadikikötőbe. Ez a történelem legsikeresebb bevetése: a tengeralattjáró egyetlen útján 54 kereskedelmi hajót süllyesztett el 90, 350 tonna befogadóképességgel.

23-án   a Paul König parancsnoksága alatt haladó német DEUTSCHLAND kereskedelmi tengeralattjáró Norfolkból sértetlenül megérkezik Brémába.

30-ig    összesen 144 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (július 31. óta) összesen 166 000 tonna hajótérrel.

Szeptember:

31-ig    összesen 180 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (július 30. óta) összesen 232 000 tonna hajótérrel.

Október:

4-én     a Lothar von Arnauld de la Periére parancsnoksága alatt haladó német U35 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a francia GALLIA óceánjáró személyszállító gőzhajóból átalakított, Toulonból Szalonikibe kíséret nélkül közlekedő csapatszállító hajót. A fedélzeten szállított hadianyag robbanása következében a hajó 15 perc alatt elsüllyed. A fedélzeten tartózkodó 2 350 ember közül 600 fő életét veszíti (https://en.wikipedia.org/
wiki/SS_Gallia).

8-án     az Otto von Schrader parancsnoksága alatt haladó német U53 jelű tengeralattjáró Rhode Island előtt, éppen csak az amerikai felségvizek határán kívül elsüllyeszt 5 kereskedelmi hajót (a holland BLOMMERSDIJK-et, a norvég CHRISTIAN KNUTSEN-t, valamint a brit STEPHANO-t, STRATHDENE-t és WEST POINT-ot) annak ellenére, hogy az Egyesült Államok többször tiltakozott a német kormánynál a közvetlenül a tengeri határai előtt végrehajtott torpedótámadások miatt.

26-án   az első német rombolótámadás a Doveri-szorosban járőröző brit hadihajók ellen. A később első doveri ütközet néven ismertté vált hadműveletben brit részről 7 romboló, 2 őrhajó, 28 halászhajó, német részről 23 romboló vett részt. Brit részről elsüllyedt 1 romboló, 6 halászhajó, 1 (üres) csapatszállító, megrongálódott 3 romboló, 1 őrhajó és 3 halászhajó. Emberveszteség: 48 halott, 4 sebesült, 10 hadifogoly volt. Német részről egyetlen romboló rongálódott meg. A rajtaütés sikere a németeket további akciók végrehajtására buzdította (https://hu.wikipedia.org/wiki/Doveri_%C3%BCtk%C3%B6zet_(1916); http://www.naval-encyclopedia.com/battles/ww1/pas-de-calais-action-april-1917/; https://en.wikipedia.org/
wiki/HMS_Flirt_(1897); https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Nubian_(1909); http://poppy
cockww1.com/category/naval-warfare/ ).

28-án   a Matthias von Schmettow parancsnoksága alatt haladó német UC26 jelű tengeralattjáró által Le Havre elé telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed a brit GALEKA óceánjáróból átalakított kórházhajó. Az incidensben 19 RAMC (Királyi Katonai Egészségügyi Hadtest) orvos életét vesztette. Bár a hajó a La Hogue foknál megfeneklett, teljes vesztességgé nyilvánították. Ez volt a Dél-Afrikába közlekedő óceánjárókat üzemeltető Union Castle Line első háborús vesztesége (https://www.awm.gov.au/collection/C210990?image=1).

31-ig    összesen 201 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (szeptember 30. óta) összesen 352 000 tonna hajótérrel.

November:

14-én  a Gustav Sieß parancsnoksága alatt haladó német U73 jelű aknarakó tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed a francia BURDIGALA (ex-KAISER FRIEDRICH) óceánjáróból átalakított csapatszállító hajó a görögországi Kea-sziget közelében. A fedélzeten tartózkodók 1 ember kivételével mind megmenekültek.

21-én  a Gustav Sieß parancsnoksága alatt haladó német U73 jelű aknarakó tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed az HMHS BRITANNIC, a TITANIC fiatalabb testvérhajója a görögországi Kea-sziget közelében. A fedélzeten tartózkodó 1 070 ember közül 35-en életüket vesztették, 38-an megsérültek. A BRITANNIC az első világháborúban elsüllyesztett legnagyobb hajó, egyben máig a világ legnagyobb utasszállítóhajó-roncsa (http://www.ng.hu/Civilizacio/2016/11/20/Szazas-november-2016-ban).

22-én  a német SMS SEEADLER vitorlás kereskedelmi hajónak álcázott segédcirkáló útnak indul Németországból (a hajó eredetileg amerikai tulajdonosok részére épült PASS of BALMAHA néven és 1915. július 24-én zsákmányolta el a német U35 jelű tengeralattjáró, ezután alakították át kereskedelmi segédcirkálóvá, ebben a minőségében egyike a legutolsó hadivitorlásoknak) (https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Seeadler_(1888)).

26-án   a német SMS MÖWE kereskedelmi hajónak álcázott segédcirkáló elindul második cirkálóútjára. A Hans Walther parancsnoksága alatt haladó német U52 jelű tengeralattjáró 08:56-kor megtorpedózza és elsüllyeszti a francia SUFFREN pre-dreadnought típusú csatahajót Lisszabon közelében. A 650 tagú személyzetből nincsenek túlélők (https://en.wikipedia.
org/wiki/French_battleship_Suffren). A második német rajtaütés Lowestoft ellen.

30-ig    összesen 185 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (október 31. óta) összesen 329 000 tonna hajótérrel.

December:

1-én     a német SMS WOLFF kereskedelmi hajónak álcázott segédcirkáló elindul az első cirkálóútjára.

3-án     a Max Valentiner parancsnoksága alatt haladó német U38 jelű tengeralattjáró megtorpedóz és elsüllyeszt 3 hajót (a brit DACIA kábelfektető hajót, a francia KANGUROO tengeralattjáró-anyahajót és a SURPRISE ágyúnaszádot) a portugál Funchal kikötője közelében és bombázza a várost (https://www.madeiraislandnews.com/2016/07/a-bit-of-history.html; https://uboat.net/wwi/ships_hit/1531.html; https://uboat.net/wwi/ships_hit/3247.html; https://uboat.net/wwi/ships_hit/5841.html).

11-én  az Alfred Klatt parancsnoksága alatt haladó német UC14 jelű aknarakó tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és elsüllyed az olasz REGINA MARGHERITA pre-dreadnought típusú csatahajó az albániai Valona előtt. A fedélzeten tartózkodó 675 emberből 270 menekül meg (https://en.wikipedia.org/wiki/Italian_battleship_Regina
_Margherita).

14-én  a Wilhelm Kiel parancsnoksága alatt haladó német UC18 jelű tengeralattjáró ágyúval elsüllyeszti a Cardiffból St. Nazaire-be tartó portugál LECA tehergőzöst Bretagne déli partjainál (https://uboat.net/wwi/ships_hit/3543.html).

27-én  a Wolfgang Steinbauer parancsnoksága alatt haladó német U47 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a francia GAULOIS pre-dreadnought típusú csatahajót az Égei-tengeren, a Maleas-fok közelében. Az egyetlen kilőtt torpedó valamivel a főárboc mögött találja el a hajót, amely 22 perc múlva felborul, s újabb 14 perc elteltével elsüllyed. A 630 fős legénységből 4-en élték túl a katasztrófát.

31-ig      összesen 207 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (október 30. óta) összesen 357 000 tonna hajótérrel. Az 1916. esztendő mérlege 1 410 elfogott és elsüllyesztett hajó, 2 367 000 tonna hajótérrel.