Január:

2-án     a POTHUAU páncélos cirkálót a Vörös-tengerre és az Indiai-óceánra vezénylik a szövetséges konvojok védelmére és a térségben tevékenykedő német kobzócirkálók felkutatására.

5-től     február 9-ig a LATOUCHE-TRÉVILLE páncélos cirkáló fertőtlenítése és felújítása.

7-től     9-ig a REPUBLIQUE és a GAULOIS pre-dreadnought típusú csatahajók tűztámogatást nyújtanak a szövetséges csapatkivonáshoz Gallipolinál (35 268 katonát, 3 686 lovat és öszvért, 127 ágyút, 328 járművet és 1 600 tonnányi hadianyagot sikerül evakuálni).

10-én  az ERNEST RÉNAN, az EDGAR QUINET, a JUES FERRY és a WALDECK-ROUSSEAU páncélos cirkálók tüzérségi támogatásával a francia hegyivadászok megkezdik a semleges Görögországhoz tartozó Korfu szigetének megszállását. A sziget görög hatóságai tiltakoznak, de megígérik, hogy nem tanúsítanak ellenállást.

11-én  francia erők elfoglalják Korfut.

28-tól  február 15-ig tartó munkával a francia és az olasz haditengerészet egységei több fordulóban elszállítják a Balkánon az osztrák-magyar és bolgár erők által tönkre vert szerb hadsereg maradványait. Január 15-én Nicola Pasic szerb miniszterelnök rendkívüli követet küldött Szentpétervárra, a cár segítségét kérve. Oroszország – balkáni szövetségese védelmében – január 18-án hivatalosan jelezte az antant hatalmaknak, hogy ha nem találnak módot a szerb hadsereg evakuálására, akkor felmondja a velük kötött szövetséget. A Dél-Adrián állomásozó francia tengeri haderőt ekkor a szerbek kimenekítésére utasították. A mintegy 350 000 fős szerb hadseregből azonban csak kb. 150 000 katona érte el a tengert Albánián keresztül, ahol a helyi törzsek folyamatosan tizedelték őket az 1912-13-as balkáni háborúkban az albán lakosság ellen elkövetett atrocitások megtorlására. A tengert elért csapatokat nagyrészt Korfu szigetére, kisebb részben az afrikai Bizertába szállítják. A menekülés túlélői annyira legyengültek, hogy kimenekítésüket követően több ezren haltak meg a kimerültségtől. Őket a tengerbe temették. A Korfu melleti Vido szigetén 5 400 szerb holttestét süllyesztik a tengerbe, ahol a helyi halászok ezután 50 évig nem halászhatnak.

Február:

9-től     a LATOUCHE-TRÉVILLE páncélos cirkáló másfél éves kelet földközi-tengeri útra indul.

Március:

18-án   a francia HYACINTHE-YVONNE vitorlás egy tengeralattjáróval harcol. A francia haditengerészet 25 000 frank jutalmat és háborús érdemkeresztet ajánl minden elsüllyesztett tengeralattjáróért.

20-án   a francia SUSSEX átkelőhajót torpedótámadás éri az Angol-csatornában, de a hajó nem süllyed el.

25-én  a francia AMERIQUE halászhajó aknára fut Penmarc’h előtt.

30-án   a JEANNE d’ARC páncélos cirkálót kivonják a Földközi-tenger keleti medencéjéből franciaországi nagyjavítása miatt.

Április:

27-én  az Otrantói-szorost őrző francia hadihajók áttelepülnek Argosztoliba a Görögországhoz tartozó Kefalónia szigetén.

Május:

4-én     a René Audry hadnagy parancsnoksága alatt haladó francia BERNOULLI tengeralattjáró megtorpedózza az osztrák-magyar CSEPEL rombolót, amely megsérül, de nem süllyed el.

A 47 mm-es ágyúkkal felszerelt MARNE és VERDUN gőzösök egy 105 mm-es ágyúval felszerelt német tengeralattjáróval küzdenek San Sébastien előtt.

5-én     a szaloniki szövetséges partraszállást támogató francia PATRIE pre-dreadnought típusú csatahajó 6 db 164 mm-es kazamata-tüzérségét a szárazföldi front megerősítésére kihajózzák. A hajó légvédelmi tüzérsége lelő egy német katonai léghajót a görögországi Szaloniki fölött.

23-án   a francia S.S. MOLIÉRE gőzös elgázolja a német UB36 jelű tengeralattjárót az Angol-csatornában.

Június:

23-án   a francia FOURCHE rombolót megtorpedózza és elsüllyeszti az osztrák-magyar U15 jelű tengeralattjáró 20 mérföldnyire (37 km-re) Otrantótól.

Szeptember:

15-én  az L. Devin parancsnoksága alatt haladó francia FOUCAULT tengeralattjárót észreveszi a Konjovics Demeter parancsnoksága alatt haladó osztrák-magyar L132 jelű haditengerészeti repülőgép, amely értesíti a Walter Zelezny parancsnoksága alatt haladó L135 jelű haditengerészeti repülőgépet. A két repülő több bombatalálatot ér el a felszín alatt haladó tengeralattjárón, amely a sérülései miatt a felszínre emelkedik, ahol a legénysége elhagyja. A tengeralattjáró személyzete veszteség nélkül megmenekül, őket a vízre leszállt repülőgépek veszik fel. Ez az első eset, amikor felszín alatt haladó tengeralattjárót repülőgépek semmisítenek meg (https://en.wikipedia.org/wiki/French_submarine_Foucault).

November:

3-án     a francia YATAGAN romboló összeütközik a kíséretében haladó brit TEVIOT gőzössel és elsüllyed az Angol-csatornában (https://en.wikipedia.org/wiki/French_destroyer_Yatagan).

December:

1-től     3-ig a CONDORCET és a MIRABEAU pre-dreadnought típusú csatahajó, valamint a JURIEN de la GRAVIÉRE védett cirkáló tűztámogatást nyújt a szövetségesek számára a Noemvriana (a „novemberi események”), vagyis az Athénban a német-barát király és a szövetségeseket támogató (az ország északi részein a görög hadsereg átállt katonáinak támogatásával árnyékkormányt alakító korábbi miniszterelnök, Elefteriosz Venizelosz vezette) Venizelosz-párt között a görög semlegesség miatt kitört fegyveres összeütközés idején. A MIRABEAU négy sortüzet ad le a főtüzérségével (az egyik lövedék a királyi palota közelében csapódik be) és partra teszi a testvérhajói – a Korfunál horgonyzó VOLTAIRE és a VERNIGAUD legénységéből összeállított – partraszálló különítményt, mire a királypárti fegyveresek leteszik a fegyvert (https://en.wikipedia.org/wiki/Noemvriana).

18-án   a LATOUCHE-TRÉVILLE páncélos cirkálót kivonják az aktív hajóraj kötelékéből és tartalékba helyezik. Ezután a haditengerészeti tüzérségi iskolahajó szerepét tölti be 1918. december 31-ig.

22-én  az ERNEST RÉNAN páncélos cirkáló összeütközik egy olasz gőzhajóval, amelynek a fedélzetén többen életüket veszítik.

22-ről    23-ra virradó éjjel a második otrantói ütközet. 4 osztrák-magyar romboló (SMS SCHARFSCHUETZE, REKA, DINARA, VELEBIT) megtámadja az otrantói tengerzárat, majd harcba bocsátkozik a közelben haladó 6 francia rombolóval (CASQUE, PROTET, COMMANDANT RIVIÉRE, COMMANDANT BORY, DEHORTER és BOUTEFEU).