Román haditengerészet - 1918

Január:

7-től      9-ig a galaci csata. A román hadsereg megparancsolta, hogy minden orosz csapatot "teljes egészében" át kell telepíteni Besszarabiba vagy a Krímbe. A Galacnál állomásozó 6. orosz hadsereg beszüntette a harcot és a bolsevik forradalomhoz csatlakozott, ezért a 4. szibériai hadtest 9. és 10. hadosztálya – a teljes tüzérséggel (80 db ágyú) és egy torpedónaszáddal (1 db, 150 mm-es ágyú) – Réniből kiindulva megpróbálta elfoglalni Galac városát. A hadműveletekbe a román dunai haderő is beavatkozott (az 1-es számú MAIOR CONSTANTIN ENE, a 2-es számú CĂPITAN NICOLAE LASCĂR BOGDAN, az 5-ös számú MAIOR GHEORGHE ŞONŢU és a 7-es számú LOCOTENENT DIMITRIE CĂLINESCU őrnaszádok, valamint egy torpedónaszád). Az akcióban Nicolae Puricescu parancsnoksága alatt az ELISABETA cirkáló lövegei is részt vettek, amelyek a Tiglina-hegyen foglaltak állást. A román alakulatok végül visszafoglalták Galac városát. Az Andonie Calistrat parancsnoksága alatt haladó 2. számú CAPITAN NICOLAE LASCAR BOGDAN torpedónaszád azonban elsüllyedt. Az csata a román történelem első légi, tengeri és szárazföldi ütközete (https://www.historia.ro/sectiune/actualitate/articol/scurta-lectie-de-eroism-aparatorii-orasului-galati).

Február:

10-én    a román kormány békét kér a foksáni fegyverszünet alapján. A román monitorok a volt szövetséges Oroszország csapatai ellen tevékenykednek a Valcov–Periprava–Kilia Veche útvonalon. Ez a román hadihajók utolsó jelentős akciója az első világháborúban.

Március:

5-én      előzetes békekötés a Bukarest melletti Bufteában.

Április:

9-én      a román csapatok megszállják az egykori szövetséges Oroszországhoz tartozó Besszarábiát (amely a februári forradalom után egyoldalúan kikiáltotta a függetlenségét), ahol az általuk szervezett bábkormány kimondja a Romániával való egyesülést.

10-én    a román és a Fekete-tengeren át Dél-Ukrajnába tartó osztrák-magyar dunai haderő tisztjeinek találkozója a román MIHAIL KOGALNICEANU monitor fedélzetén Vilkovban (a román tisztikar nagy része 1914-ben a Magyarországhoz tartozó fiumei Tengerészeti Akadémián végzett).

Május:

7-én      a bukaresti béke. A béke értelmében Havasalföldön 6 hadosztálynyi megszálló erő maradt. A román hadsereget 10 hadosztályra (32 000 fő) korlátozták, ebből csak a besszarábiai 2 maradhatott teljes harci létszámon, a Moldvában lévő 8-nak békelétszámot írtak elő, a hadiflotta viszont teljes készültségben maradhatott. A szerződés Dobrudzsát a Duna-deltáig Bulgária, a Kárpátok vízválasztójától délre fekvő, gyéren lakott 5 113 km²-nyi keskeny sávot az Osztrák-Magyar Monarchia (ebből 3 249 km²-t Magyarország), a sűrűn lakott, jó termőföldű Besszarábiát viszont Románia részének ismerte el. Minden vallási felekezet egyenrangúvá vált. A teljes román kőolajtermelés német cégek kezébe került, a román élelemfelesleget és több hadiüzemet a központi hatalmaknak kellett átadni (ez alapján a háború végéig Németország mintegy 1 000 000 tonna olajt termel ki a Ploiesti olajmezőkön és 2 000 000 tonna gabonát szállít el az országból). I. Ferdinánd román király sohasem írta alá a szerződést, így az (bár a román szenátus jóváhagyta) román törvényként nem került becikkelyezésre. A hadsereg leszerelését előíró rendelkezéseit nem tartották be (a nyugati fronti német vereség idején 175 000 román katona állt fegyverben).

A német fegyverletétel után a szerződést a breszt-litovszki békével együtt semmisnek nyilvánították, és Románia az antantnak tett ígérete megszegése ellenére is a győztes oldalon fejezhette be a háborút.

 

Következmények

A román haditengerészet részéről összesen 407 matróz, 18 tiszt, 11 altiszt és kadét, valamint 371 tiszthelyettes és 11 polgári hajóst vesztette életét a világháborúban.