Április:

1-én     Nicolae Negru ellentengernagy a haditengerészet parancsnok-helyettese lesz a hadügyminisztériumban.

Az első világháborúban Románia semlegessége garantálta a Központi Hatalmak számára a Németországból és Ausztria-Magyarországról Bulgáriába és az Oszmán Birodalomba irányuló hadiszállítások zavartalanságát. A romániai Duna-szakasz és a Duna-delta, valamint az ország Fekete-tengeri tengerpartja ebből a szempontból kiemelt fontossággal bírt.

A román tengerpart védelmének kulcsát – az ellenség tenger felőli támadásainak való ellenállás és a Duna delta-Konstantinápoly közötti 15 órás hajóút zavarásának bázisát – Konstanca kikötője biztosította. A város tenger felőli védelmét két parti ütegállás és a Dél-Dobrudzsában (az akkori bolgár-román határ romániai oldalán) lévő Balcsik és a konstancai kikötő bejárata közé telepített kilenc megfigyelő állomás láncolata biztosította. A védelmet a haditengerészet három hadihajója – a Szulinában állomásozó ELIZABETA torpedócirkáló (Nicholae Kiriţescu parancsnoksága alatt), a SMEUL torpedónaszád (Gonda Nicholas parancsnoksága alatt), az ALEXANDRU cel BUN aknarakó és 3 segédhajó biztosította.

Az ELISABETA fő fegyverzetét leszerelték és a Duna-parton helyezték el, hogy védelmet nyújtson az osztrák-magyar folyami monitorok esetleges támadásaival szemben (a főtüzérség négy 120 mm-es ágyúját partra szállították, a 4 db 356 mm-es torpedóvető csövet és a 4 db géppuskát azonban megtartották). Mivel a hajót légvédelmi feladatokra kívánták igénybe venni, megmaradt 4 db 75 mm-es ágyút ekkor a hatásos légvédelmi tűz érdekében módosították.

Május:

15-én  Nicolae Negru ellentengernagy átveszi a Duna Hajóraj parancsnokságát.

Augusztus:

17-én  román-orosz tengerészeti együttműködés. Bár Románia nem csatlakozott az antanthoz, 1916 áprilisától kezdve tárgyalásokat folytatott Oroszországgal a katonai együttműködésről. Az augusztus 17-én megkötött egyezmény a román tengerpart védelmével összefüggésben kijelentette: „Augusztus 25-től kezdődően a konstancai kikötő biztonságát, és az ellenséges csapatok román partokon történő partraszállásának megakadályozását az orosz flotta garantálja. A maga részéről Románia elismeri az Orosz Fekete-tengeri Flotta jogát a konstancai kikötő használatára és az az ellenséges tengeralattjáró-flotta elleni megfelelő lépések megtételére”. Ami a polgári hajókat illeti, az 1916. augusztus 17-én kelt egyezmény 6 teherhajót (BUCEGI, KARPATI, TURNU SEVERIN, IASI, KONSTANCA, DOBROGEA) és 5 óceánjáró személyszállítót (DACIA, IMPERATUL TRAIAN, ROMANIA, REGELE CAROL I, PRINCIPESA MARIA) átadott az orosz haditengerészetnek.

Amikor Románia belépett a háborúba, a dunai haditengerészeti erőket két nagy operatív egységbe szervezték:

1. Operatív flotta (Nicholas Negrescu ellentengernagy parancsnoksága alatt): 4 monitorral (MIHAIL KOGALNICEANU, ALEXANDER LAHOVARI, LASCAR CATARGIU és ION BRATIANU); aknász- és torpedószolgálatra igénybe vehető 8 őrnaszáddal, 1 szállító konvojjal, 1 tábori kórházzal, 1 hajójavító egységgel és 1 parti üteg az ELISABETA cirkálóról leszerelt 150 mm-es lövegekkel. 

2. Víz alatti támadások elleni védelmi egység (Constantin Niculescu-Rizea parancsnoksága alatt) 3 hajóval és fix aknatelepítő és torpedóindító állomásokkal a Duna mentén Oltenicában, Turnu Magurelénél és a tengerparton.

27-én  21:00 órakor – a frontok antantnak kedvező állása alapján (nyugaton a „vérszivattyúvá” alakuló Verdun, keleten a sikeres Bruszilov-offenzíva, délen az előre mozduló olasz front és a bolgárok ellen tervezett szaloniki előretörés) alapján – a román kormány hadat üzent Ausztria-Magyarországnak. A román hadsereg egyidejűleg betört Erdélybe, a haditengerészet pedig Tutrakantól délnyugatra teljesen lezárva a folyót, egy elektromos aknákból álló, kapu nélküli, gerenda- és sodronykötél-torlasszal erősített műszaki zárat épített a Dunán keresztben, amelyet páncéltornyokban elhelyezett parti ütegek védtek. Ezzel megszűnt a legfontosabb és legolcsóbb összeköttetés Bulgáriával és az Oszmán Birodalommal, s a Duna egyik partja a Központi Hatalmak számára ellenséges területté vált. A román dunai Operatív Flotta törzse ekkor a tutrakani kikötőben horgonyzó PRINCIPELE MIRCEA gőzhajó fedélzetére települ.

21:30-kor a ruszcsuki (bolgárul ruszei) támadás. Az Aurel Negulescu parancsnoksága alatt haladó reaktivált – több mint 40 éves – RADUNICA torpedónaszáddal az élen 3 román folyami torpedónaszád (SEJFI, BUJORESCU, CATINA) sikertelen torpedótámadást kísérel meg a bolgár Rusze kikötőjében állomásozó 5 osztrák-magyar monitor ellen (a torpedói a cs. és kir. monitorok helyett egy tankuszályba, illetve a kikötő partfalába csapódnak). Ez a román dunai haderő első harci bevetése (a románok eleinte azt hitték, hogy a felrobbanó tankuszály egy monitor, ezért a Negulescut hősnek kijáró üdvözlésben részesítették). A sértetlen cs. és kir. monitorokat időlegesen 140 km-rel nyugatabbra, Szvistov térségébe vonják vissza, ebből a szempontból tehát a román támadás hadműveleti szempontból jelentős – noha csupán átmeneti– következményekkel járt. (https://www.rumaniamilitary. ro/nave-romanesti-episodul-1-1-torpiloarele).

Németország – az osztrák-magyar szövetségesét ért támadás miatt – hadat üzen Romániának.

28-án a bolgár 3. hadsereg megkezdi Dobrudzsa (Románia tengerparti tartománya) megszállását.

Szeptember:

1-től   6-ig a tutrakani (románul turtucaiai) csata. A román dunai flotta kettős küldetést teljesített: egyrészt meg kellett védenie a IV. szektort (A Bukaresthez legközelebb eső dunai partszakaszt) az osztrák-magyar támadások ellen (akkor is, ha a cs. és kir. hajókat egyelőre kivonták a körzetből), másrészt a román hadsereg dunai átkelését kellett támogatnia Bulgáriába Oltenica és Tutrakan között. Ennek a támadásnak az volt a célja, hogy megállítsa a központi hatalmak Bulgária területén állomásozó csapatainak Bukarest irányba való előretörését. A segédhajók járulékos feladata volt a román csapatok és sebesültjeik szállítása a Duna mentén. Az első fontos csatára is itt, az akkor Romániához tartozó Dél-Dobrudzsában fekvő, 1913/15 között belga hadmérnökök tervei alapján megerősített tutrakani erősségnél került sor (Tutrakan 15 olyan erőddel rendelkezett, amelyekből Liegénél 12, Pzremyslnél 15, Verdunnél 23 volt). A „Kelet Verdunjének” is nevezett erősséget a Teodorescu tábornok parancsnoksága alatt álló 20 000 ember védte jelentős tüzérség (157 ágyú, amelyből azonban csak 23 volt gyorstüzelő), valamint a Cusui-szigetnél állomásozó BRATIANU és CATARGIU, illetve a Calimoc-szigetnél állomásozó LAHOVARY és KOGALNICEANU monitorok támogatásával. A támadó német-bolgár erők 55 000 emberrel és 137 ágyúval rendelkeztek (mind gyorstüzelő). Az osztrák-magyar monitorok támogatására – a tutrakani folyamzár (a Duna hermetikus lezárása) miatt – azonban az ostromlók nem számíthattak.

5-én     a Tutrakannál harcoló román csapatok a hídfő első védőgyűrűjéből visszavonultak a védelem második pozíciójába, 13:40-kor Teodorescu tábornok – a védelem vezetője – az egyik őrnaszád fedélzetén a Duna túlpartján fekvő Olteniţába menekül. Sokan igyekeznek követni a példáját, de a bolgár és német ágyúk előtt ez szinte lehetetlen. Amint a bolgár hadsereg katonái benyomulnak a városba, Tutrakan román védői nagy csoportokban adják meg magukat, 15:30-kor a rangidős Marasescu ezredes üzenetet küld a feltétel nélküli megadásról, amelyet az ostromlók 18:30-kor elfogadnak. A román vereség egyik fő oka az, hogy a nagyszámú ágyúnak csak kis része volt gyorstüzelő, és, hogy az ágyúk többségét mereven építették be. Ennek következtében az ágyútűz koncentrálása és gyors áthelyezése alapvető nehézségekbe ütközött (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Turtucaia).

6-án     a román monitorok hajnaltól intenzív tüzérségi tűzzel igyekeznek fedezni a Tutrakanból menekült román csapatok visszavonulását a hídfő irányába, ahol a folyami naszádok jelentős személyi veszteségek mellett végezték az átszállításukat Oltenitcába. 13:35-kor a hadsereg-főparancsnokság elrendelte a folyami erők visszavonulását Szilisztrába.

7-én     az orosz flottának az augusztus 17-i román-orosz egyezmény értelmében a Dunára érkezett különítménye (a DONYEC, KUBANEC és TEREC ágyúnaszád és 6 db úszó ágyúállás, ún.: „K”-ponton) a román csapatok támogatása érdekében Szilisztránál csatlakozik a román Operatív Flottához, s a két hajóraj együttesen igyekszik felvenni a harcot a Dobrudzsában működő német-bolgár-török alakulatokkal. Ám az orosz tengeri ágyúnaszádok viszonylag nagy (3,5-3,7 m-es) merülése sokszor akadályozza a hadműveleteket. A tutrakani vereség miatt a román hadsereg Erdélyben harcoló csapatait Dobrudzsába vezénylik. Az erdélyi román invázió elakad, majd visszavonulássá válik.

8-án     a román-orosz flotta fedezi a 9. gyalogos hadosztály visszavonulását Szilisztrából. Eközben az utászok két folyamzárat építenek Pupuriş közelében.

9-én     a román monitorok és az orosz ágyúnaszádok lövik Szilisztra kikötőjét, elpusztítva a raktárakat, laktanyákat és az olajdepót.

10-ig    Szilisztra evakuálása után, a Dobrudzsa északi területei felé tartó visszavonulás idején az egyesült folyami flottillák Osztrovba, majd Oltinába érkeznek, ahonnan kifutva a következő napokban a Központi Hatalmak hadseregeinek a Dunától lőtávolságban lévő alakulatait zaklatják.

17-től  19-ig az első cobadini ütközet. A Rasova-Cobadin-Tuzla vonalon vívott ütközetben a bolgár 3. hadsereg és a román-orosz Dobrudzsa-hadsereg vett részt. A Dobrudzsa-hadsereg jobb szárnya a román haditengerészet dunai részlegének egységeire támaszkodott, amely a 4 BRĂTIANU-osztályú monitort és a 3 SIRETUL-osztályú partvédő cirkálót foglalta magában. Ezek a hadihajók a Szilisztra szeptember 8-i kiürítésének biztosítására létesített dunai aknazárak között (Szilisztra, Osztrov és Gura Borcea körzetében) támadták az ellenséges szárazföldi kötelékeket. A küzdelem antant taktikai győzelemmel ért véget, ami dobrudzsai támadásainak átmeneti felfüggesztésére és október közepéig tartó védekezésre kényszerítette a Központi Hatalmakat (https://en.wikipedia.org/wiki/First_Battle_of_Cobadin, https://rnhs.info/canonierele-bistrita-oltul-siretul/).

21-én a CATARGIU monitor srapnellel lövi az ellenséges lovasság egy egységét Musaitban.

29-től  október 1-ig a folyami hajók közvetlen harcérintkezésben állnak a megszálló csapatokkal a Rjahovo (Bulgária) és Flămânda (Románia) közötti térségben.

Október:

1-től   5-ig: a rjahovói átkelés. Hajnalban Alexander Averescu tábornok parancsnoksága alatt 6 román zászlóalj csónakokkal átkel a Dunán Bulgáriába Flamanda és Rjahovo között és egy 16 km széles, 8 km mély hídfőt alakít ki. A románok 19:00 órára hadihidat építenek, amelyen megkezdi átkelését a 10. román gyaloghadosztály, s további 3 hadosztály vár az átkelésre. Céljuk a Dobrudzsában támadó német-bolgár-török sereg hátbatámadása. Az átkelést a román haditengerészet víz alatti támadások elleni védelmi egységének négy, összesen 13 db ágyúval felszerelt parti ütege fedezi (1 db 57, 78, 105 és 150 mm-es, 1 db 87 mm-es, 1 db 120 és 210 mm-es, valamint 1 db 3x57 és 3x87 mm-es ágyúval). Mivel a bolgár parti őrség parancsnoka átáll a románokhoz, az átkelés híre csak délelőtt jut az osztrák-magyar hadvezetés tudomására, amely 12:00 órakor ad parancsot a hadihíd lerombolására.

2-án    reggel a cs. és kir. Dunaflottilla könnyű egységei (BARSCH és VIZA őrnaszádok) támadják a hidat. A BARSCH több találatot kap a romániai parti ütegektől (3 halott, 5 sebesült), s lőszerkészlete kimerülése után visszavonul. A két őrnaszádot a BODROG és a KÖRÖS monitorok váltják fel, de azok sem tudják romba dönteni a hidat, amely azonban átmenetileg használhatatlan állapotba kerül.

3-án    a bolgár oldalra átkelt román csapatokat a németek Rjahovóig szorítják vissza. Averescu tábornok ezért a híd sérült részeinek megjavítása és a visszavonulás mellett dönt.

4-én   az osztrák-magyar Dunaflottilla nagy, földdel és aknákkal megrakott uszályokat enged a hídra, az egyik uszályt a román parti ütegek időben szétlövik, ám a másik a híd felét elsodorja, a bolgár parton maradt román seregtestek fogságba esnek (https://en.wiki
pedia.org/wiki/Fl%C4%83m%C3%A2nda_Offensive).

19-től 25-ig a második cobadini ütközet (https://en.wikipedia.org/wiki/Second_Battle_of_Cobadin).

21-től a román Operatív Flotta egységei a Duna bal partján lévő román katonaságot fedezik. Ennek során többször is tüzérségi tűzbe kerülnek. A kis vízmélység egyre gyakrabban akadályozza az orosz hajók fellépését, így október második felében Brailába vonulnak vissza. A hadműveletek végén a román monitorok a román szárazföldi alakulatok támogatását végzik Csernavoda, Topalu, Harsova, Braila, Galac, Tulcea és Kilia térségében.

23-án és 24-én a Központi Hatalmak előrenyomuló inváziós erői elfoglalják Konstancát és Csernavodát, s a két város közötti vasutat, ezzel újra rövid és biztonságos út nyílik a Központi Hatalmak számára az al-Duna és a Fekete-tenger között.

26-án   a felrobbantott feteşti-híd közelében és a Topalu-Hârşova térségben állást foglalt román monitorok az inváziós erőket lövik, többször megakadályozva, hogy tüzérségi pozíciókat állítsanak fel a területen.

November:

22-től   26-ig a svistovi átkelés: az Duna jobb partján álló német-bolgár-török erők átkelnek a Dunán az osztrák-magyar Dunaflottilla fedezete alatt. A román duna-flottilla nem tudja megakadályozni az akciót.

27-én   a Dunán átkelt német-bolgár-török seregtestek elfoglalják Giurgiut (a Bukaresthez legközelebbi román dunai kikötőt) és hadihidat építenek Giurgiu és Ruszcsuk között.

December:

3-án       a központi hatalmak Giurguinál a Dunán átkelt csapatai elfoglalják Bukarestet. A román hadsereg Moldova felé vonul vissza. 23.15-kor az Alexandru Axente hadnagy parancsnoksága alatt haladó 8. számú román őrnaszád, a WALTER MARACINEANU, aknának ütközik és elsüllyed az Alionte-csatornán, Topalu közelében https://ro.wikipedia.org/wiki/
C%C4%83pitan_Walter_M%C4%83r%C4%83cineanu_(vedet%C4%83_torpiloare).

11-én    a román dunai flottillát Szulinába vezénylik.

31-ig      Az év végéig a román hajók garantálják a hajózás a Kiliai-ágon a Duna-deltában.