Február:

11-én  az olasz ALPINI, CARABINIERE, FUCILIERE és PONTIERE rombolók 4 torpedónaszád (19-22 OS), 2 francia és 3 olasz vízi-repülőgép kíséretében a polai osztrák-magyar központi hadikikötő erőszakos felderítését végzi.

Március:

22-én  az Égei-tengerről az Adriára átirányított 2 brit nyílt tengeri monitor (HMS EARL of PETERBOROUGH és a SIR THOMAS PICTON) megérkezik Velencébe.

Április:

1-én     a FAÁ di BRUNO tengeri „monitor” (egy vastag betonréteggel körülvett fémtutajra épített úszó löveg) szolgálatba állítása Velencében. A „monitor” ugyan rendelkezett hajtóművel, de az csak a lövésekhez szükséges pozícióváltáshoz nyújtott elegendő teljesítményt, a járművet hosszabb távon vontatni kellett. A hajót a végül el nem készült FRANCESCO MOROSINI dreadnought-típusú csatahajó számára gyártott 2 db 381 mm-es löveggel szerelték fel, amelyekkel 25 km-re tudott lőni.

Május:

11-én  az olasz ANIMOSO, ARDENTE, ARDITO, AUDACE és GIUSEPPE CESARE ABBA rombolók kifutnak, hogy megütközzenek a Trieszti-öbölben járőröző osztrák-magyar kötelékkel (a CSIKÓS rombolóval, valamint a Tb 78T, 93T, 96T torpedónaszádokkal). Az olasz kötelék 15:30-kor 10 000 m távolságra észleli a dél felé haladó osztrák-magyar hadihajókat. Nem sokkal később két kötelék tűnik fel a polai osztrák-magyar központi hadikikötő irányából, ezért az olaszok visszafordulnak Velencébe.

15-én  a harmadik otrantói ütközet. Az osztrák-magyar SMS NOVARA, SAIDA, HELGOLAND gyorscirkálók, valamint az SMS BALATON és CSEPEL rombolók megtámadták az otrantói zárat, majd összecsaptak a brit DARTMOUTH és BRISTOL könnyűcirkálókkal, illetve az olasz AQUILA és MARSALA gyorscirkálókkal, valamint számos ellenséges rombolóval. Az olasz BOREA romboló elsüllyed. Az ütközet osztrák-magyar győzelemmel zárul.

23-án   az Égei-tengerről Velencébe átirányított 2 brit nyílt tengeri monitor (HMS EARL of PETERBOROUGH és a SIR THOMAS PICTON) Monte Hermadán az osztrák-magyar szárazföldi csapatok állásait és a trieszti vasútvonalat bombázza.

Július:

23-án   2 olasz tengeri önjáró löveg – „monitor” – (ALBERTO CAPPELLINI, FAÁ di BRUNO) és 2 brit nyílt tengeri monitor (HMS EARL of PETERSBOROUGH, SIR THOMAS PICTON) Sistiana és Narbesina vasútállomását és Trieszt ipari létesítményeit, valamint a Karszt-fennsíkra települt osztrák-magyar hadsereg állásait bombázza 25 km mélységben. A 2 hadihajó és a 2 löveg 885 db 305 és 381 mm-es lövedéket lő ki – csekély eredményességgel.

Augusztus:

3-án     az Alessandro Giaccone parancsnoksága alatt haladó olasz W4 jelű tengeralattjáró (az 1916. augusztus 23-án átadott 4 db W-osztályú brit tengeralattjáró egyike) 19. bevetésére indul, hogy járőrszolgálatot teljesítsen a Menders-fok és a Drina-folyó torkolata közötti adriai partokon.

10-én  az Alessandro Giaccone parancsnoksága alatt haladó olasz W4 jelű tengeralattjáró részére indulás előtt átadott postagalambok egyike visszatér a tengeralattjáró-bázisra. A tengeralattjárónak 16-án kellett volna megérkeznie. Soha többé nem, hallottak róla. A hajó és 20 fős személyzete nyomtalanul eltűnt. Mivel a cs. és kir. haditengerészet nyilvántartásaiban nem szerepel a tengeralattjáró elleni akció, az olasz haditengerészet arra a következtetésre jutott, hogy a tengeralattjáró aknára futott és elsüllyedt, valamikor augusztus 4-én (https://it.wikipedia.org/wiki/W_4_(sommergibile)).

13-ról  14-re virradó éjjel Velence ostroma. A város előtti ütegek elleni osztrák-magyar légitámadást a tervek szerint a tenger felől érkező hadihajók ágyúzása egészítette ki, amelyet az olasz haditengerészet egységei igyekeztek elhárítani. Az akcióban olasz részről 10 romboló vett részt (ANIMOSO, ARDENTE, AUDACE, CARABINIERE, GIOVANNI ACERBI, GIUSEPPE CESARE ABBA, GIUSEPPE SIRTORI, FRANCESCO STOCCO, PONTIERE VINCENZO GIORDANO, ORSINI). Az osztrák-magyar köteléket 5 romboló (DINARA, REKA, SCHARFSCHÜTZE, STREITER, VELEBIT) és 6 torpedónaszád alkotta. A tengeri ütközet azonban elmaradt. Az olasz hajók közül csak az ORSINI rombolónak sikerült – rövid időre – harcérintkezésbe lépnie az osztrák-magyar hajókkal.

Szeptember:

3-ról     4-re virradó éjjel 1 brit és 1 olasz cirkáló (HMS WEYMOUTH, NINO BIXIO), valamint 2 olasz és 2 francia romboló (MOSTO, NIEVO, BISSON, COMMANDANT BORY) a cattarói osztrák-magyar haditengerészeti támaszpont elleni támadásra induló 6 olasz torpedókkal felszerelt motoros naszádot és 8 brit motoros naszádot kíséri. A rossz időjárás miatt az akciót lefújják.

29-én  két olasz kötelék (az ARDENTE, ARDITO, AUDACE rombolók, valamint a SPARVIERO felderítő cirkáló vezette ABBA, ACERBI, ORSINI és STOCCO rombolók) a polai osztrák-magyar központi hadikikötő bombázására küldött 10 repülőgép támogatására indulnak. Egyidejűleg az osztrák-magyar haditengerészeti repülőgépek támadják Ferrarát, ahol megsemmisítik az M8 léghajót. Akciójukat egy 4 rombolóból (TURUL, HUSZÁR, STREITER, VELEBIT) és 4 torpedónaszádból álló osztrák-magyar csoport támogatja. Amint az olasz rombolók tudomást szereznek az osztrák-magyar akcióról, irányt változtatnak, hogy találkozzanak az olasz partoktól hazatérő osztrák-magyar kötelékkel. 22:03-kor az olasz SPARVIERO cirkáló észleli az osztrák-magyar köteléket, amely 22:05-kor tüzet nyit. Az olasz hajók 2 000 m-ről viszonozzák a tüzet. Intenzív éjszakai ágyúzás kezdődik, amely 22:30-ig tart, amikor a felek között megszakad a vizuális kapcsolat. 22:45-kor újra észlelik egymást, de – széttartó útirányuk miatt – a kapcsolat rövidesen végleg megszakad. Számottevő eredményt egyik fél sem ér el (a SPARVIERO a kapott találatok miatt kiáll a harcrendből, míg osztrák-magyar oldalon a VELEBIT kormányműve kap súlyos találatot, s a STREITER-nek kell hazavontatni).

Október:

19-én  1 osztrák-magyar gyorscirkáló (SMS HELGOLAND) és 5 romboló (SMS BALATON, CSEPEL, LIKA, ORJEN, TÁTRA, TRIGLAV) indul útnak Cattaróból, hogy olasz konvojokra vadásszon. Mivel nem találkoztak ellenséges szállítóhajókkal, a HELGOLAND és a LIKA Brindisihez hajózott, hogy olasz hadihajók figyelmét magukra vonva az U32 és U40 tengeralattjárók elé csalják őket. Az osztrák-magyar hadihajókat észlelve 2 olasz és 2 brit cirkáló (AQUILA, SPARVIERO, GLOUCESTER, NEWCASTLE), 3 francia és 3 olasz romboló (BISSON, COMMANDANT BORY, RIVIÉRE, INDOMITO, MISSORI, MOSTO) fut ki Brindisiből. Repülőgépekkel támogatott élénk ágyúpárbaj bontakozik ki, de végül mindkét fél hajói sértetlenül hazatérnek.

24-én  a caporettói áttörés. Az osztrák-magyar hadsereg november 12-ig tartó észak-itáliai előrenyomulása az olasz-osztrák-magyar határt képező Isonzó-folyótól a Piave-folyóig mintegy 100 km mélységben a Veneto-síkságon. A szárazföldi front tengerpartra támaszkodó szárnya a fronttal együtt nyugat felé mozog (az olasz haditengerészeti erők visszavonulnak, az osztrák-magyar hadihajók előretörnek). A vontatásra szoruló ALFREDO CAPPELLINI és FAÁ di BRUNO úszó lövegállásokat visszavonják a Trieszti-öbölből, de a tenger felől fújó szél nyomása a CAPPELLINI partra sodródik Caorle és Cortellazzo között, ahonnan csak néhány nappal később tud elszabadulni. Az olasz Királyi Haditengerészetet a Piave-folyó alsó folyásánál lévő szárazföldi frontszakasz védelmével bízzák meg Cortellazzótól a Velencei-lagúnáig tartó 25 km hosszú tengerparton (Litorale Cavallino), valamint a Cavetta-csatorna mentén Cortellazzótól Jesolóig, s onnan az Öreg-Piave és a Sile-árok mentén Portegrandi településig 35 km hosszúságban húzódó védvonalon. Az itt kiépülő védelmi rendszer a következő elemekből áll:

• Csatorna-flottilla: a Piave tengeri torkolatában fekvő különféle úszóművekre, tutajokra, pontonokra, lakosságtól rekvirált bárkákra telepített 46 (8 nagy-, 20 közepes- és 18 kiskaliberű) haditengerészeti ágyú Giuseppe Pesce korvettkapitány parancsnoksága alatt (http://www.agenziabozzo.it/navi_da_guerra/C-Navi%20da%20Guerra/Pontoni_Armati
  _Italiani_nella_Guerra_1915-1918_Registro.htm).

• Cortellazzói ütegek: az Új- és az Öreg-Piave torkolata közti 12,5 km hosszú tengerpartra települt 2 haditengerészeti parti üteg (https://www.storiavicentina.it/vicenza-in-guerra/105-la-prima-guerra-mondiale-nel-vicentino-e-nel-veneto/1372-grande-guerra-parte-terza.html).

• Cavallinói ütegek: a Velence tenger felőli védelmére 1909-1914 között épült három, valamint az 1915/17-ben épített negyedik parti üteg – a Vettor Pisani (6 db 280 mm-es tarack), a San Marco (2 b 305 mm-es hajóágyú 2 db forgó lövegtoronyban), a Radaelli (4 db 152 mm-es ágyú 4 db páncélkupola alatt) és az Amalfi (2 db 381 mm-es hajóágyú forgó lövegtoronyban). Az ütegekhez barakkok, lőportárak, telemetria-tornyok és keskeny nyomközű vasút csatlakozik (https://www.unionlido.com/
  en/holiday-experience/forts-and-batteries).

25-én  az olasz X1 (az 1916. március 16-án elsüllyedt és április 4-én kiemelt ex-U17) jelű tengeralattjáró aknamezőt telepít a dalmáciai Unie-sziget előtt.

November:

15-én  a caporettói áttörés után a Trieszti-öbölből Velencébe vontatott ALFREDO CAPPELLINI és FAÁ di BRUNO úszó önjáró lövegeket a kikötő védelmére Anconába irányítják, a LUNI és a TITAN vontató, valamint 4 torpedónaszád kíséretében. A 22:00 órakor viharosra forduló időjárásban azonban a CAPPELLINI elsüllyed az Esino-folyó torkolata közelében, a parttól alig 2 mérföldnyire (3,7 km-re) a 16 m mély vízben (a fedélzetén tartózkodó 49 főből 45 életét veszíti), a FAÁ di BRUNO pedig partra sodródik Marotta közelében.

16-án   Cortellazzo bombázása. Az osztrák-magyar hadsereg a reggeli órákban átkel az Új-Piavén és elfoglalja az Öreg-Piave bal partját Cavazuccherina (ma: Jesolo) és Capo Sile között (5 km mélységben és 11 km hosszan). A további előrenyomulás megakadályozására Cortellazzo, Grisolera és Revedoli térségéből kiindulva mozgásba lendül az olasz csatorna-flottilla, amelyet a 10:35-kor a helyszínre érkező 2 osztrák-magyar csatahajó (BUDAPEST, WIEN) igyekszik hatástalanítani 10 romboló és számos repülőgép támogatásával (a hajóágyúk 10 km-es mélységben képesek hatékony tüzet kifejteni).

Bár az osztrák-magyar haditengerészeti légierő több bombája is eltalálta őket, a cortellazzói ütegek viszonozzák a csatahajók lövéseit, ám az olasz tengeri- és légierő megjelenésekor 11:52-kor az osztrák-magyar köteléket visszavonják kelet felé (olasz részről az ABBA, ACERBI, ANIMOSO, AUDACE, ORSINI és STOCCO rombolók, valamint három hullámban támadó olasz és francia repülőgépek vesznek részt az akcióban, a K320 jelű osztrák-magyar repülőgépet lelövik).

Délután 13:00-kor azonban az osztrák-magyar hadihajók visszatérnek és újra tűz alá veszik a csatorna-flottilla ágyúit, amelyeket alig fél óra alatt elhallgattatnak, a Cortellazzo ütegek azonban csak kisebb károkat szenvednek (a legénységi körletek és a konyha sérül).

13:30-kor a Costanzo Ciano és Luigi Berardinelli parancsnoksága alatt haladó MAS 13 és 15 jelű, torpedókkal felszerelt motoros naszádok sikertelen torpedótámadást intéznek a csatahajók ellen (az olasz rombolók csak a MAS-oknak nyújtanak tűzfedezetet az osztrák-magyar rombolókkal szemben, a csatahajókra azonban nem támadnak).

A WIEN csatahajót a parti ütegek részéről 7 találat éri (egy az övpáncélján), ám komoly károkat ezek sem okoznak. A személyzet egyetlen tagja sem sérül. A torpedótámadás után egy órával a csatahajók elhallgattatják a parti ütegeket, majd keleti irányban távoznak. (https://www.europeana.eu/portal/it/record/2020601/contributions_5913.html#&gid=1&pid=1; https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Budapest; https://it.wikipedia.org/wiki/SMS_
Wien).

28-án Cs. és kir. hadihajók – 3 romboló (SMS TRIGLAV, DINARA, REKA) és 4 torpedónaszád (Tb 78, 79, 86, 90) – egy vasúti szerelvényt és a vasúti pályát, valamint a távíró-állomást bombáznak a Metauro-folyó torkolatánál, Anconától északra, Fano közelében. Közben egy másik osztrák-magyar kötelék – 3 romboló (SMSM DUKLA, HUSZÁR, STREITER) és 4 torpedónaszád – sikertelenül támadja Riminit. A két kötelék olasz repülőgépek támadásai közepette együttesen igyekszik visszatérni a bázisaira. Az olasz haditengerészet azonban 11 hadihajót – 2 felderítő

cirkálót (AQUILA, SPARVIERO) és 9 rombolót (ABBA, ACERBI, ARDENTE, ARDITO, ANIMOSO, OSINI, SIRTORI, STOCCO) – indít Velencéből az elfogásukra, több felderítő repülőgéppel együtt. A harcérintkezés felvételétől kezdve az olasz egységek a Promontor-fokig (ma: Premantura, Horvátország) üldözik a cs. és kir. hadihajókat, ám onnan – az osztrák-magyar polai központi hadikikötő veszélyes közelsége miatt – visszafordulnak.

December:

10-én    a trieszti rajtaütés. 02:30-kor a Luigi Rizzo parancsnoksága alatt haladó olasz MAS 9 és az Andrea Ferrarini parancsnoksága alatt haladó MAS 13 jelű torpedókkal felszerelt motoros naszádok a kikötői záron egy hidraulikus vágószerkezet segítségével áthatolva bejutnak a Muggiai-öbölbe. A MAS-ok az elektromotorjukat használják, így nem hallják őket. A MAS 9-es két torpedóval megtorpedózza az SMS WIEN csatahajót, amely 10 percen belül a bal oldalára dől, s orral lefelé elsüllyed a 20 m mély vízben. A MAS 13 ugyanekkor a BUDAPEST ellen lövi ki a torpedóit, de azok célt tévesztenek. A WIEN 441 fős legénységéből 35 ember életét veszíti (http://ilpiccolo.gelocal.it/trieste/foto-e-video/2014/06/28/foto
galleria/il-fantasma-della-corazzata-wien-1.9504028#2).