Január:

14-én  a japán CSUKUBA csatacirkáló felrobban és elsüllyed Jokoszukában. A katasztrófa idején a legénység több mint 400 tagja eltávozáson tartózkodott a parton, ám a fedélzeten maradtak közül 200 tengerész azonnal meghalt, további 105-en pedig a vízbe fulladtak, amikor a hajó 20 perccel később elsüllyedt. A robbanás ereje a 20 km-re lévő Kamakurában is ablakokat tört be. A hivatalos vizsgálat később a Simosze lőpor instabillá válását jelölte meg a spontán robbanás okaként. A hajó árbocai, parancsnoki hídja és kéményei kilátszanak a vízből, később a testet is kiemelték és a tengerészeti repülők céltárgyaként használták. A haditengerészeti lajstromból 1917. szeptember 1-én törölték és 1918-ban adták át a bontóknak (http://www.gwpda.org/naval/thist24.htm).

Február:

10-én  azután, hogy a japán kormány 1916-ban mérlegelte a hosszú távú tengeri utak várható előnyeit, az antantnak nyújtott tengerészeti támogatás kiterjesztéséről és a Második Különleges Kötelék (az első Japán Földközi-tengeri Hajóraj) felállításáról dönt, s két részletben jelentős tengerészeti erőt küld Európába (https://thediplomat.com/2018/07/imperial-japans-naval-contributions-to-the-first-world-war/; https://en.wikipedia.org/wiki/2nd_Special_Squadron_(Japanese_Navy)).

18-án   a japán kötelék elindul Szingapúrból a Földközi-tenger felé Kozó Szátó tengernagy parancsnoksága alatt. Szátó az AKASHI cirkálóval utazott Málta felé az UME, KUSUNOKI, KAEDE, KATSURA, KASHIWA, MATSU, SUGI, és a SAKAKI romboló kíséretében, amelyek együtt alkották a Tizedik és a Tizenegyedik Romboló Flottillát. A kötelék haladtában német kobzócirkálókra vadászott az Indiai-óceánon.

Március:

5-én     a japán kötelék eléri Szingapúr kikötőjét.

Április:

4-én     a japán kötelék eléri Áden kikötőjét.

10-én  Szátó tengernagy hozzájárul, hogy hajói teljesítsék azt a sürgős brit kérést, miszerint a SAXON angol csapatszállító hajót Port Szaidból Máltára kísérjék. A feladatot az UME és a KUSONOKI rombolók látták el.

16-án   az első japán hadihajók megérkeznek Máltára. Érkezése után a japán kötelék többi egysége is hasonló hajókíséreti feladatot kapott a német és osztrák-magyar tengeralattjárók által fenyegetett szövetséges szállítóhajók mellett a Marseille-Tarantó-Egyiptom útvonalon.

Május:

4-én     a japán hadihajók részt vesznek a Franciaország partjainál elsüllyedt, csapatszállítóvá alakított brit óceánjáró, a TRANSYLVANIA túlélőinek mentésében. Bár 413 fő meghalt, a fennálló tengeralattjáró-veszély ellenére a SAKAKI és a MATSU japán rombolók több mint 3 000 embert biztonságba helyeztek. A brit admiralitás táviratban gratulált a bátor mentéshez a Japán Földközi-tengeri Hajóraj parancsnokának.

Június:

11-én  a Robert Teufl von Fernland parancsnoksága alatt haladó osztrák-magyar U27 jelű tengeralattjáró (második tiszt: Hardy Kálmán) megtorpedózza a japán SAKAKI rombolót, amely súlyosan megsérül, de nem süllyed el. Legénységének 59 tagja – köztük Taicsi Uehara kapitány – meghal, 9 súlyosan megsérül. A hajót sikerül Pireuszba vontatni, ahol teljesen kijavítják (http://hscedoyashiki.la.coocan.jp/edoyashiki/edo_01/edo01_damaged_of_sakaki.htm; https://s.webry.info/sp/akahiro.at.webry.info/201806/article_11.html).

25-én  a Japán Földközi-tengeri Hajóraj megerősítésére 4 új rombolót (MOMO, KASI, HINOKI, JANAGI) indítanak útnak Japánból.

Augusztus:

27-én  az erősítésül küldött 4 új romboló megérkezik Máltára. Fogadásukkor George Alexander Ballard, a brit királyi haditengerészet máltai dokkjainak felügyelő tengernagya többre becsüli a 15 japán hadihajó műveleti kapacitását, mint a szövetséges olasz és francia tengerészetét.

November:

15-én    a japán kormány visszautasítja a brit kormány felkérését, hogy két japán csatacirkálót küldjön a Nagy Flotta kötelékébe az Északi-tengerre.