Olasz haditengerészet

1914-ben az Olasz Királyság 6 dreadnought típusú csatahajót épített (DANTE ALIGHIERI, GIULIO CESARE, CONTE di CAVOUR, LEONARDO da VINCI, ANDREA DORIA, CAIO DUILIO), ezek azonban nem vettek részt jelentős haditengerészeti akcióikban, mivel – a legfőbb ellenfélnek tekintett osztrák-magyar haditengerészet csatahajóihoz hasonlóan – idejük java részét kikötőikben állva töltötték. A királyi haditengerészet (Regia Marina) további 10 páncélos cirkálóval, 11 cirkálóval, 33 rombolóval, 6 torpedóhajóval, 28 torpedónaszáddal és 62 tengeralattjáróval rendelkezett.

Az olasz hadba lépést követően Paolo Thaon di Revel tengernagy, a Regia Marina főparancsnoka a nehéz hadihajókat kivonta az Adriáról, mivel úgy gondolta, hogy a nagy csatavívó egységek bevetése a keskeny Adrián a tengeralattjáró-veszély miatt lehetetlen. Ezért a csatahajókat az Adrián kívül, Tarantónál vonták össze, s az osztrák-magyar partoknak az Otrantói-szorosban kiépített távoli blokádjára törekedtek. Az Adrián csak öreg csatahajók vagy kizárólag kisebb egységek – a különböző típusú (páncélos-, könnyű- és kis-) cirkálók, a különféle (ágyú, torpedó- és motoros-) naszádok, valamint a tengeralattjárók – maradtak. A legmodernebb csapásmérő erők a kikötőkben horgonyoztak (az olasz csatahajó-flotta Brindisiben és Tarantóban, az osztrák-magyar flotta pedig Polában és Cattaróban).

Az első világháború úgynevezett adriai hadjáratában így elsősorban a kisebb, könnyű erők között folytak a harcok: az olasz és az osztrák-magyar partok elleni kölcsönös kisebb-nagyobb rajtaütések (a Durazzói és az Otrantói csata), a néhány parti bombázás (Ancona osztrák-magyar, vagy Durazzo szövetséges bombázása), illetve a Földközi-tenger térségére kiterjedő német és osztrák-magyar tengeralattjáró-háború, s az új olasz fegyverek (MAS-ok és emberi torpedók) bevetése. (Utóbbiaknak 3 osztrák-magyar csatahajó is áldozatául esett). Az Otrantói-szorosnál fenntartott szövetséges blokád az osztrák-magyar felszíni egységek tekintetében sikeres volt, a cs. és kir., illetve a német tengeralattjárók ellen azonban hatástalanak bizonyult.

Az adriai hadjárat – ahhoz képest, hogy az első világháborús tengeri hadviselésnek csak viszonylag kis részét képviseli – jelentős erőket kötött le.