Január:

2-án     a BERK-i SZATVET torpedócirkáló aknára fut, de nem süllyed el. Javításra Istinyébe érkezik.

10-én  az török HIZIR REIS ágyúnaszád saját aknára fut és súlyosan megsérül. Istinyébe vontatják, ahol dokkba áll. Csak az év közepére tudják kijavítani.

30-án   a NEVSEHIR aknaszedő és a No3. számú segéd-aknaszedő saját aknára fut és elsüllyed.

Február:

2-án     a török alakulatok benyomulnak a brit Áden protektorátus területére (a Vörös-tenger déli bejáratánál)

3-án     az török előőrsök elérik a Szuezi-csatornát a brit fennhatóság alatt álló Egyiptomban (a Vörös-tenger északi bejáratánál). A brit alakulatok 4-én visszaverik őket.

Március:

5-én     és 6-án a Joachim von Arnim parancsnoksága alatt haladó török HAIREDDIN BARBAROSSA pre-dreadnought típusú csatahajó tűzpárbajt vív a Dardanellák belső erődjeit közvetett (a Gallipoli-félsziget feletti ívelt) lövésekkel megbénítani igyekvő brit QUEEN ELISABETH dreadnought típusú csatahajóval és annak ellenére, hogy 21 évvel régebbi konstrukció, jól irányzott lövéseivel a hatásos lőtávon kívülre kényszeríti.

7-én     a Dardanellákat ostromló, a görög Tenedosz szigete előtt horgonyzó brit-francia tengeri erők és az azokat ellátó szállítóhajók zavarására a Wilhelm von Fircks hadnagy és a Lufti Talat bey parancsnoksága alatt haladó DEMIRHISAR torpedónaszád parancsot kap a Dardanellákon való áthaladásra.

9-én     mivel Tenedosz előtt nem talált célt, a DEMIRHISAR üzemanyag-készlete és egyéb tartalékai feltöltés érdekében a brit-orosz flotta által ostromlott Izmir (Szmirna) elé hajózott, ahol éjszakai torpedótámadást hajtott végre az egyik brit pre-dreadnought típusú csatahajó és az HMS EURYALUS cirkáló ellen, de mindkét torpedólövést elhibázta.

10-én  a DEMIRHISAR az egyetlen megmaradt torpedójával támadást hajt végre a brit HMS ANNE RICKMERS vízirepülőgép-hordozó ellen a kora reggeli órákban. A torpedó talált és felrobbant, az általa okozott sérülés azonban nem bizonyult végzetesnek (a torpedó az első raktérbe csapódott, ahol szálfát tároltak, ami megóvta a hajót az elsüllyedéstől).

11-én  reggel 05:00 órakor a DEMIRHISAR befutott Izmirbe.

18-án   a szövetséges antant tengerészeti erők Dardanellák elleni ostromának visszaverése. A brit HMS IRRESISTIBLE és OCEAN, valamint a francia BOUVET pre-dreadnought típusú csatahajók elsüllyesztése a szorost lezáró, a NUSZRET török aknarakó által március 7-14 között telepített aknamezőn (https://www.naval-history.net/WW1Book-RN2-230.JPG; ttps://en.
wikipedia.org/wiki/HMS_Irresistible_(1898); https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Ocean_
(1898); https://en.wikipedia.org/wiki/French_battleship_Bouvet; https://nzhistory.govt.
nz/media/photo/sinking-bouvet). A GAULOIS csatahajó alatt két akna robban, de nem süllyed el.

Április:

1-én     a Boszporusz elleni március 27-28-i orosz támadás visszatorlására kifut az török flotta, hogy bizonyítsa, képes visszaszerezni a fekete-tengeri kezdeményezést (ez az utolsó flotta-szintű török hadművelet az első világháborúban). Miután a hírszerzés arról számolt be, hogy 20 orosz szállítóhajó viszonylag védtelenül áll Odessza kikötőjében, az török haditengerészet több egysége a fekete-tengeri orosz kikötő elleni támadásra indult. Az akcióban török részről a MEDZSIDJE és a HAMIDIJE kiscirkálók és a támogatásukra rendelt 5 romboló (MUAVENET-I MILIJE, YADIGAR, MILLET, SAMSUN, TASOZ) vett rész, míg a JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló és a MIDILLI könnyűcirkáló északkelet felől a nyílt tengeren biztosított (a Szevasztopol felől várható orosz erők ellen). 

2-án     23:00 órakor az török haditengerészet támadó csoportja észrevétlenül elérte az Odessza előtti vizeket, de a támadást az orosz morál rombolása érdekében másnapra – az orosz húsvét vasárnapjára – időzítették.

3-án     az török rombolók megkezdték az aknamentesítést a nyomukban haladó cirkálók számára, 04:00 óra körül azonban két romboló aknamentesítő berendezése meghibásodott és csak két másik romboló folytathatta a műveletet. 06:00 óra körül feltűntek a láthatáron Odessza körvonalai, s feltámadt a szél, ami oldalról érte – és sodorni kezdte – az aknaszedés miatt csak 9 csomós sebességgel haladó török hajókat. 06:40-kor a MEDZSIDJE aknára futott 28 km-re Odesszától délkeletre. A robbanásban 26 török tengerész életét vesztette. (a hajót május 31-én az oroszok kiemelték, június 8-án úszóképessé tették és a Ropit Hajógyárban kijavították, majd 1915. október 29-én PRUT néven a cári flottába sorozták). A JAVUZ és a MIDILLI Szevasztopol környékén elsüllyesztett két tehergőzöst és az orosz flotta üldözőbe vette őket. Az este beálltával az oroszok néhány rombolót küldtek előre, hogy próbálják megtorpedózni Souchon hajóit, de csak egyikük tudott eléggé közel érni ahhoz, hogy kilőjön egy torpedót és az is eltévesztette a célt. (https://en.wikipedia.org/wiki/
Ottoman_cruiser_Mecidiye).

12-én  az orosz ASZKOLD cirkáló zárótűzzel és partraszálló csapatokkal támogatja a francia JEANNE d’ARC páncélos cirkálónak a török Orkhanie erőd elleni tüzérségi támadását. A török védelem kitart, az erődöt nem sikerül elfoglalni (http://australiarussia.com/ascold
ENFIN.htm).

14-től  16-ig a SZELANIK és a GIRESZUN aknarakók újabb aknamezőket telepítenek a Dardanelláknál.

15-én  a DEMIRHISAR kifut Izmirből az égei-tengeri Szkirosz szigete felé.

16-án   a DEMIRHISAR feltartóztatja az Egyiptomból Tenedosz felé brit csapatokat szállító s.s. MANITOU nevű brit kereskedelmi hajót, amelyre három torpedót lő ki, eredménytelenül (az első kettő elvéti a célt, a harmadik nem robbant fel). A MANITOU parancsnoka a hajón szállított nagy mennyiségű robbanóanyag miatt elrendeli a sértetlen hajó evakuálását, amelyben 20 katona életét veszíti. Az érkező brit HMS DORIS romboló elől menekülő DEMIRHISAR-t a saját legénysége partra futtatja (https://wrecksite.eu/wreck.aspx?269240).

17-én  a Theodore S. Brodie parancsnoksága alatt haladó brit E 15 jelű tengeralattjáró – amely 15-én kísérelte meg a behatolást a Dardanellákon keresztül a Márvány-tengerre – erős áramlásba kerül és zátonyra fut a szorosban a Kephez-pont közelében, a Dardanos erőd ágyúinak lőtávolán belül. A felszínre emelkedő tengeralattjárót az erőd tüzérsége súlyosan megrongálja, a naszád parancsnoka az ágyúzásban, a legénység további 6 tagja klórgáz-mérgezésben életét vesztette. A személyzet többi tagja hadifogságba esett. Másnap a tengeralattjárót egy brit diverzáns-különítmény (amely az HMS TRIUMPH pre-dreadnought típusú csatahajó gőzbárkáján érkezett a helyszínre) megsemmisítette, hogy ne kerülhessen az török haditengerészet kezére (https://en.wikipedia.org/wiki/
HMS_E15).

25-én  a szövetségesek gallipoli partraszállása idején az előzetesen (az osztrák-magyar hírszerzés által 1915 februárjában a britek készülő partraszállásáról szerzett információk alapján) kiépített megfigyelőpontok és az török csatahajók közötti telefonos összeköttetésnek köszönhetően a Dardanellák vizein felvonuló török pre-dreadnought típusú csatahajók – a HAIREDDIN BARBAROSSA és a TURGUT REIS – a Gallipoli-félsziget felett leadott ívelt lövésekkel rendszeresen lövik a partraszálló erőket, az ellátó hajóikat és a számukra tűzfedezetet nyújtani igyekvő szövetséges csatahajókat. Bár a szén- és lőszerhiány miatt a török csatahajók bevetése korlátozott (naponta legfeljebb 20 lövést adhatnak le), az általuk kifejtett hatásos tűz a partraszálló erők számára folyamatos fenyegetést, az török szárazföldi csapatok morálja számára pedig jelentős támogatást jelent. Akcióik miatt május végére a britek úgy döntöttek, hogy a török csatahajóágyúk hatásos lőkörletéből hátrébb, a nyílt tengerre visszavonják a csatahajóikat (https://canakkalemuharebeleri1915.com/makale-ler/422-barbaros-hayreddin-zirhlisi).

27-én  két nappal az antant erők Gallipoli partraszállása után, a JAVUZ SZULTÁN SZELIM csatacirkáló és a TURGUT REIS pre-dreadnought típusú csatahajó Gallipolihoz hajózik, hogy az antant csapatait lője. A brit HMS QUEEN ELIZABETH dreadnought felderítő ballonjáról azonban észreveszik és tűz alá veszik az török köteléket, mire az visszavonul.

30-án   a JAVUZ és a TURGUT REIS újabb próbát tesz, ám ekkor a LORD NELSON pre-dreadnought típusú csatahajó lőtt ki rájuk öt gránátot. Az török hadihajók ezúttal is visszavonulnak. A SULTANHISAR torpedónaszád a Márvány-tengeri Erdek-öböl közelében észleli a Henry Hugh Gordon Stoker parancsnoksága alatt haladó ausztrál AE2 jelű tengeralattjárót, amely április 25-én jutott át a Dardanellákon. A SULTANHISAR és az AE2 eredménytelenül igyekeznek megtorpedózni egymást. Az üldözésbe a közelben járőröző ZUHAF és AYDIN REIS ágyúnaszádok is bekapcsolódtak. Ám az AE2 hirtelen a felszínre emelkedett, alig 100 m-re a SULTANHISAR-tól, amely ekkor a gépházára leadott egyetlen lövéssel harcképtelenné tette az ausztrál tengeralattjárót. A manőverezésre képtelen hajót ekkor a parancsnoka elsüllyesztette, a megmenekült teljes személyzet hadifogságba esett.

Május:

9-én     a NUMUNE-i HAMIYET török romboló észleli a Boszporusz-parti erődítmények bombázásából hazatérő orosz hadihajókat és riadóztatja a YAVZU SULTAN SELIM csatacirkálót, amely utoléri és megtámadja az oroszokat, de nem sikerült kárt tennie bennük. Orosz részről 5 pre-dreadnought tpíusú csatahajó (EVSZTAFI, IOAN ZLATOUSZT, PANTELEIMON, ROSTYISZLÁV, TRI SZVJATITELJA), 2 kiscirkáló (KAGUL, PAMJATY MERKURIJA), 1 segédcirkáló (SVJATOJ NYIKOLAJ), 1 aknarakó (XENIA), 1 vízirepülőgép-hordozó (IMPERATOR ALEXANDR I.) vesz részt az ütközetben. A csatahajók két könnyebb találatot érnek el a JAVUZ fedélzetén.

13-án   a MUÂVENET-i MILLÎYE török romboló elsüllyeszti a brit HMS GOLIATH pre-dreadnought típusú csatahajót a Gallipoli-félsziget déli csúcsán található Helles-fok előtt.

Június:

14-én  török csapatok szállnak partra az 1856 óta Nagy-Britannia által megszállt Perim szigetnek az Oszmán Birodalom arábiai partjaihoz közelebb eső északi részén, a Vörös-tenger déli bejáratát jelentő Bab-el-Mandeb szorosban Áden protektorátus és a Vörös-tenger menti brit kapcsolattartás zavarása céljával. A török erőket a szigeten az A.G.C. Hutchinson százados parancsnoksága alatt állomásozó 23. Szikh Felderítők kiűzik, ám azok a kontinensről mindaddig a szigettel szemben maradnak, amíg az Ádenből érkező brit csapatok a királyi haditengerészet hadihajóinak a támogatásával vissza nem szorítják őket.

Augusztus:

15-én  a Musztafa Kemal – a 19. gyalogoshadosztály parancsnoka – megállítja a 6-án partra szállt brit expedíciós erőt a Suvla-öbölben (alig 800 m előrenyomulás után). A brit támadás elakad. Az áldozatok száma 21 500. A törököké kb. 9 000 fő (https://en.wikipedia.org/wiki/Landing_at_Suvla_Bay).

Október:

10-én  a török haditengerészet elsüllyesztette a francia TURQUOISE tengeralattjárót a Dardanellák partján lévő Nagara-foknál, Akbas közelében. A tengeralattjárót kiemelték és november 10-én szolgálatba állították MÜSTECIP ONBASI néven (https://en.wikipedia.org/
wiki/French_submarine_Turquoise_(1908)).

December:

1-én     az török haditengerészet elfoglalja a brit FIREFLY monitort a Tigris-folyón Elhan közelében.

8-án       a brit hadvezetés elrendeli a Suvla-öböl és az „ANZAC-bozót” brit állásainak evakuálását Gallipolinál (https://www.naval-history.net/WW1Book-RN3-237.jpg).