Január:

24-én  Szövetséges Tengerészeti Konferencia Londonban az antant földközi-tengeri politikájáról. A brit, francia és olasz haditengerészetek által felügyelt járőrzónák kijelölése.

Február:

1-én     a semleges norvég kormány megtiltja minden ország tengeralattjárójának a norvég felségvizek használatát (október 13-án csak a hadviselő országoknak tiltotta meg).

25-én  a Mezopotámiában előrenyomuló brit erők elfoglalják a török BÁSZRA kórházhajót, a SZELMANPAK és DOGAN gőzösöket, valamint a MAYDAR folyami aknászbárkát.

Március:

16-án   a brit HMS ACHILLES páncélos cirkáló és a DUNDEE segédcirkáló (felfegyverzett kereskedelmi hajó) elsüllyesztik a német SMS LEOPARD segédcirkálót a Shetland-szigeteknél. A DUNDEE zsákmánylegénységgel csónakot indít a gyanúsnak talált, ezért megállított LEOPARD átvizsgálására, mire a német hajó tüzet nyit a csónakra, egyidejűleg torpedót indít a DUNDEE felé, amely azonban nem talál. A DUNDEE ekkor eltávolodott, majd a LEOPARD mögé kerülve annak hossztengelyében irányzott lövésekkel súlyosan megrongálja azt. A német segédcirkálót végül az HMS ACHILLES lövései süllyesztették el egy órával később. Túlélő nem volt. (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Achilles_(1905); https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Dundee; https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Leopard_(1912)).

Április:

9-én     az első brit-amerikai tengerészeti találkozó. Sims altengernagy Nagy-Britanniába érkezésekor Jellicoe első tengeri lord tájékoztatta amerikai partnereit, hogy a német tengeralattjárók okozta veszteségek átlépték a havi 600 000 tonnát, s ha a tengeri hajók elsüllyesztése ilyen ütemben folytatódik, Nagy-Britannia novemberre éhezni fog. A britek 4 dreadnought és 6 romboló Európába küldését kérték az amerikaiaktól, hogy leszerelhessék 5 elavult KING EDWARD VII.-osztályú pre-dreadoughtjukat és a korszerű gyorscirkálókra,, rombolókra és tengeralattjárókra irányíthassák át azok személyzetét. Az amerikai kormány azonban egyelőre elutasítja a kérés teljesítését (azon az alapon, hogy ha a britek elbuknak, az amerikaiaknak egyedül kell szembenézni a világ második legerősebb flottájával, a némettel).

20-án   és 21-én a német 3. rombolóflottilla – amely a Flandriában állomásozó többi német rombolóflottillával együtt március 24-én visszatért a belga Zebrugge-be és április 10, 13 és 18 folyamán több sikertelen bevetésen vett részt az Angol csatornában– újabb támadást kísérel meg (második doveri csata). A csatában 15 német romboló vett részt, amelyet két 6-os és egy 3-as csoportra osztottak. Az első – Gautier – csoport (SMS G42, G85, S53, V71, V73 and V81) a Doveri-szorosban létesített angol blokád erőit támadta, míg a második – Albrecht – csoport Calais kikötőjét. A harmadik – Zander – csoport a Goodwin Sands homokpadok és Kelet-Kent közötti tengerrészt (The Downs) támadta. 20-án 23:30-kor a Gautier csoport megtámadta a blokádőr hajók egyikét, a SABREUR felfegyverzett halászgőzöst, amelyen két találatot értek el. Abban a hitben, hogy elsüllyesztették, felhagytak a támadás folytatásával, ezalatt a SABREUR elmenekült. A Gautier csoport ezután Dovert ágyúzta, amire a brit partvédő tüzérség válaszolt. A csoport ezután délnek fordult, hogy tovább tizedelje a zárt őrző hajókat, ám belefutottak az HMS BROKE és SWIFT flottillavezérhajókba. A Bernd von Arnim parancsnoksága alatt haladó G42 torpedónaszádot ekkor az HMS BROKE elgázolta. Az ütközésben mindkét hajó súlyosan megsérült és egy rövid ideig egymásba akadva maradtak. Ezalatt az idő alatt közelharc bontakozott ki a két hajó legénysége között, ami addig tartott, amíg a BROKE végül kiszabadult. A G42 ekkor elsüllyedt, a fedélzetén tartózkodók közül 36 tengerész életét vesztette. A G85 torpedónaszádot pedig az HMS SWIFT süllyesztette el egy torpedólövéssel (https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Dover_Strait_(1917)).

Május:

4-én     az ausztrál HMS SYDNEY könnyűcirkáló és az általa vezetet brit kötelék (az HMS DUBLIN könnyűcirkáló és 4 romboló – HMS OBDURATE, NEPEAN, PELICAN, PYLADES) 10:00 órakor ismeretlen gőzhajót észlel a köteléktől keletre. Az OBDURATE elindul a hajó átvizsgálására, amikor a DUBLIN 10:25-kor észleli a Hermann Kraushaar parancsnoksága alatt haladó német LZ43 jelű tengerészeti léghajót a köteléktől 17 tengeri mérföldre (27 km-re) keletre, s a két cirkáló teljes erővel a léghajó felé indul és a hatásos lőtávolságuk határáról tüzet nyitnak rá. Az OBDURATE továbbra is az eredeti irányát tartva két tengeralattjárót azonosít, amelyek közül az egyik a rombolóra támad. A romboló kioldja a mélységi bombáit, majd megfordul, hogy csatlakozzon a léghajó nyomába eredt cirkálókhoz. Épp, amikor felzárkózik, a zeppelin délkeletnek fordul. A következő fél órában a német tengeralattjárók a DUBLIN-t támadják – három torpedót is kilőve rá – eredménytelenül. Parancsnoka arra a következtetésre jut, hogy a németek csapdát állítottak. A cirkálók ekkor eredeti útirányukhoz térnek vissza, hogy ezzel bírják visszafordulásra a léghajót, amely valóban követni is kezdi őket. Ekkor a két hadihajó újra megfordul, hogy felvegye a harcot. Válaszul a zeppelin parancsnoka bombázni kezdi a DUBLIN-t, de a cirkáló gyors elkerülő manőverei meghiúsítják a tervét. A léghajó ekkor 3 bombát dob az OBDURATE rombolóra, amelyek majdnem találnak, majd 12 bombát dob a SYDNEY-re, amelyek a hajó vad elkerülő manőverei miatt nem találnak célba. A SYDNEY légvédelmi ágyúival viszonozza a támadást, de a zeppelin túl magasan repül ahhoz, hogy kárt tehessenek benne. Az LZ43 jelzése nyomán 13:00 órakor egy újabb léghajó érkezik a helyszínre, de északkeletnek fordulva nem kapcsolódik be az akcióba, amely végül 14:30-kor ér véget, miután a felek kölcsönösen kimerítették a készleteiket. A zeppelin kénytelen volt a hajók hatásos lőtávolságán kívül, magasan maradni, emiatt a bombái elég hosszú időn keresztül hullottak alá ahhoz, hogy a hajók kimanőverezhessék őket. Így egyik felet sem érte veszteség. A zeppelin elhagyta a területet, s a brit kötelék is visszatért a járőrfeladataihoz (a reggel észlelt ismeretlen hajót egy holland halászgőzösként azonosították) (https://en.wikipedia.org/wiki/Action_of_4_May_1917).

14-én  a Robert Leckie parancsnoksága alatt haladó H12 Curtis haditengerészeti repülőcsónak legénysége lelövi a német haditengerészeti légierő L22 (LZ64) jelű léghajóját az észak-hollandiai terschelling-i német léghajóbázis közelében (https://www.vimyfoundation.ca/
taking-down-a-zeppelin/).

17-én  a brit admiralitás a kormány döntése alapján a hajózási minisztériummal együttműködésben felvázolja a kereskedelmi hajók konvojokba szervezésének tervét.

Június:

5-én     a Doveri-szoros ellen intézett német támadások kiindulópontjaként szolgáló belgiumi Ostende kikötőjének brit bombázása.

14-én  a brit admiralitás megszervezi a kereskedelmi hajók konvojrendszerét.

Július:

9-én     a Scapa Flow-i bázison horgonyon álló HMS VANGUARD dreadnought típusú csatahajó felrobban és elsüllyed. A robbanásra minden előjel nélkül hirtelen került sor. A felcsapó lángokat éppen hogy csak észlelték az előárboc mögött, amikor megtörtént az erős lánggyarapodással kísért belső robbanás. Nagy mennyiségű törmelék repült a levegőbe az előárboc mögött, s akkor egy második robbanás is bekövetkezett, amit hatalmas mennyiségű füst követett, ami teljesen beborította a hajót, amely ezután orral lefelé elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodók közül csak hárman élték túl a robbanást, de egyikük később belehalt a sérüléseibe. A későbbi vizsgálat a kordit robbanását határozta meg a süllyedés okaként, s négy lehetséges okot azonosított, amely a kordit robbanását előidézhette (elkerülhető ok miatti gyulladás, rendellenes kezelés miatti károsodás, instabillá válás miatti öngyulladás, szabotázs). A vizsgálóbizottság nem tudta kideríteni, hogy a négy lehetséges ok közül végül is melyik vezetett a kordit robbanásához. A bizottság mindazonáltal több javaslatot tett a kordit gyártásának, fedélzeti tárolásának és a hozzáférés körülményeinek javítása érdekében, amelyeket 1918-tól vezettek be (https://en.
wikipedia.org/wiki/HMS_Vanguard_(1909); http://www.gwpda.org/naval/thist24. htm).

Sir Edward Carson, az admiralitás első lordja felajánlja a lemondását.

Szeptember:

6-án     Sir Eric Geddes az admiralitás új első lordja.

November:

2-án     a Kattegat (a balti-tenger bejárata) elleni brit rajtaütés (egyrészt a német tengeralattjárók, másrészt a Nagy Belt-szoros elleni hadművelet az oroszok kitartásának ösztönzésére). A rossz látási viszonyok közepette végrehajtott művelet a semleges dán haditengerészetet legalább annyira meglepte, mint a németet (https://encyclopedia.1914-1918-online.net/article/military_and_strategy_denmark).

3-án     a szövetséges hatalmak – Anglia, Amerika, Franciaország és Olaszország – élelmezési ellenőrei július óta tartó találkozóinak eredményeként megállapodás született a Szövetséges Élelmezési Tanács, mint állandó szervezet és a Szövetséges Élelmezési Program létrehozásáról, s abban az egyes országokra jutó élelmiszer-mennyiségekről (https://ia801406.us.archive.org/23/items/alliedshippingco00salt/alliedshippingco00salt.pdf):

17-én  a második helgolandi ütközet. A Shetland-szigeteki csata (lásd a német haditengerészetnél, 1917.10.17.) után válaszul a brit haditengerészet akciót kezdeményez a Helgolandi-öbölbe telepített új brit aknamezőt mentesíteni igyekvő német flottilla és kísérőhajói ellen. A brit kötelék, a meglepetés ellenére nem tudott jelentősebb károkat okozni. Az akcióban brit részről 1 csatacirkáló (HMS REPULSE), 2 új könnyű csatacirkáló (HMS CURAGEOUS, GLORIOUS), 8 könnyűcirkáló és 10 romboló, továbbá a távoli fedezetet adó 10 csatahajó vett részt. Német részről 14 aknaszedő, az őket biztosító 4 könnyűcirkáló és 8 romboló, továbbá a távoli fedezetet adó 2 dreadnought-típusú csatahajó (SMS KAISER, KAISERIN), illetve a bevetési készenlétben várakozó 2 másik csatacirkáló (SMS HINDENBURG, MOLTKE) és 2 könnyűcirkáló (SMS GRAUDENZ, STRALSUND) vett részt az akcióban. A britek 21 halottat és 12 sebesültet vesztettek. A németek vesztesége 21 halott és 43 sebesült volt. Német részről egy hajó, a KEHDINGEN segéd-aknaszedő (átalakított halászhajó) elsüllyed (https://hu.wikipedia.org/wiki/Helgolandi_csata_(1917); https://www.naval-encyclopedia.com/ww1/battles/second-battle-of-heligoland-november-1917/).

December:

26-án   Sir John Jellicoe tengernagy, az admiralitás első tengeri lordja lemond.

27-én    Sir Rosslyn Wemyss tengernagy az admiralitás új első tengeri lordja hivatalba lép.