Német haditengerészet - 1918

Január:

4-én     a Wilhelm Werner parancsnoksága alatt haladó német U55 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHT REWA óceánjáró utasszállítóból átalakított kórházhajó Máltáról Angliába tartó útján 19 tengeri mérföldre (31 km-re) a dél-angliai Hartland-foktól. A hajó a torpedótalálat után két órával elsüllyedt. A REWA fedélzetén tartózkodó 279 sebesült tiszt és a hajó személyzete sikeresen csónakokba szállt és megmenekült, kivéve a 4 gépészt, akik a torpedó robbanásakor vesztették életüket (https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Rewa).

14-én  német rombolókötelék lövi a kelet-angliai Yarmouth városát.

31-én  összesen 151 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (december 31. óta) összesen 307 299 tonna hajótérrel.

Február:

5-én     a Wilhelm Meyer parancsnoksága alatt haladó német UB77 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit H.M.T. TUSCANIA óceánjáróból álalakított csapatszállító hajót az Ír-tengeren át Liverpoolba vezető Északi-csatornában. Az alig három éves óceánjáró 4 óra alatt süllyedt el. A fedélzeten tartózkodó 384 fős legénység és 2 013 amerikai katona közül 210 ember vesztette életét. A túlélőket a brit HMS MOSQUITO és PIGEON rombolók mentették ki. Ez az első és egyetlen hajóveszteség, amely brit kíséret alatt amerikai katonákat szállított (https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Tuscania_(1914)#Army_units_on_board; https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UB-77).

13-án   a breszt-litovszki orosz-német béketárgyalások egyoldalú orosz megszakítása miatt Németország katonai beavatkozást tervez Ukrajna, Finnország és a Baltikum területén. Annak érdekében, hogy ne sodorják veszélybe a béketárgyalások folytatásának lehetőségét, a német diplomácia közbenjárására a katonai akciót formálisan mindenütt az érintett országok kérik.

14-én  Finnország felkéri Németországot az Oroszország elleni katonai segítségnyújtásra.

15-én  német tengerészet akció a Dovernél. A Doveri-szorosban az angliai Folkestone-tól a franciaországi Giz Nes-fokig húzódó akna- és hálózáron 1917. december 18. és 1918. február 9. között elsüllyedt 5 német tengeralattjáró (UB22, 38, 56, U93, 109) elvesztését a német haditengerészet a szorosban járőröző brit hadihajók eredményességének tulajdonította (az aknamezőről nem volt tudomásuk). A haditerv szerint a németek egy tengeralattjárót küldtek előre, amely magára vonja a szorosban működő járőrhajók figyelmét, s amikor azok összegyűlnek a megtámadására, a közelben várakozó német rombolók párban dolgozva támadásba lendülnek: az egyik romboló fényszórós különítménye néhány percig elvakítja (egyben megvilágítja) az ellenséget, amelyet a másik tüzérsége megsemmisít, s ezzel a módszerrel hajóról hajóra haladva a szoros minden járőrhajóját módszeresen levadásszák. A brit őrhajók tökéletesen elavultak a németekhez képest, s a fegyverzetük is elégtelen volt. A hajnali 01:00 órakor végrehajtott akcióban brit részről 8 felfegyverzett halászgőzös, 1 aknaszedő és 1 motoros naszád elsüllyedt, 6 felfegyverzett halászgőzös megsérült, 89 ember az életét vesztette. Német részről nem volt veszteség (https://en.wikipedia.org/wiki/Action_of_15_February_1918).

16-án   a brit hivatalos jelentések szerint egy német tengeralattjáró (a szemtanúk szerint egy romboló) lövi Dovert a hullámtörő mellől. A hajnali akció csupán 3 percig tart. Ezalatt 16-17 lövés éri a település házait, nagyrészt a lakatlan felsőbb részeket (padlás, stb.). A Boorman család otthonát ért találatban azonban a család 6 gyermekéből 1 (a 13 éves Gertrude Evelyn Mavis Boorman) életét veszti, a 15 éves Willam súlyosan, 11 és 9 éves testvérei (Amelia és Sydney) könnyebben sérülnek (http://www.doverwarmemorialproject.org.uk/Casualties/Civilians/WW1/SurnamesAtoM.htm)

18-án   a német hadsereg megtámadja Oroszországot.

23-án   a Hugo Meurer ellentengernagy parancsnoksága alatt haladó SMS WESTFALEN és RHEINLAND dreadnought típusú csatahajók a 14. Vadászhadosztály 1 000 fős alakulatát indítják útnak a délnyugat-finnországi Aland-szigetekre.

24-én  a Karl August Nerger parancsnoksága alatt haladó SMS WOLFF kereskedelmi hajónak álcázott segédcirkáló 1916. december 1-én megkezdett portyázó útjáról visszatér Németországba. A 451 napos portya eredménye 14 elfogott és elsüllyesztett, illetve 13 aknákkal elsüllyesztett ellenséges kereskedelmi hajó 114 297 tonna össztérfogattal, 467 hadifogoly és tekintélyes mennyiségű – az elfogott hajókról zsákmányolt – gumi, réz, cink, sárgaréz, selyem, kopra, kakaó és egyéb nyersanyag (https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Wolf_(1913)).

26-án   a Wilhelm Kiesewetter parancsnoksága alatt haladó német UC56 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHS GLENART CASTLE óceánjáró személyszállító hajóból átalakított kórházhajót a walesi Newportból a franciaország Brestbe tartó útján a Bristoli-csatornában. A hajnali 04:00 órakor végrehatott támadás következtében a hajó 8 perc alatt elsüllyed, 12 mentőcsónakjából 7-et sikerül vízrebocsátani. A fedélzeten tartózkodó 194 főből 162 ember (7 orvos, 47 egészségügyis, 99 ápolt, 9 tengerész) életét veszíti. (https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Glenart_Castle; https://en.wikipedia.org/wiki/SM_UC-56)

28-án   összesen 142 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (január 31. óta) összesen 321 000 tonna hajótérrel.

Március:

3-án     a Brest-Litovszki béke. Oroszország szovjet kormánya – a hatalma megerősítéséhez szükséges átmeneti nyugalom érdekében – beleegyezik Finnország, a Baltikum, Ukrajna és a Krím félsziget, vagy az 1645 óta elfoglalt európai területek függetlenné válásába és német-osztrák-magyar megszállás alá helyezésébe.

5-én     a német haditengerészeti erő megérkezik az Aland-szigetekre. A német hadihajók tűzpárbajt vívnak az időközben szintén a szigetek elfoglalására érkezett svéd SVERIGE, THOR és OSCAR II. partvédő hajókkal.

7-én     a német erők partra szállnak a szigeteken. Az SMS WESTFALEN csatahajó visszatér Danzigba (ma: Gdansk, Lengyelország).

10-én  a Wilhelm Werner parancsnoksága alatt haladó német U55 jelű tengeralattjáró megtorpedózza a HMHS GUILDFORD CASTLE óceánjáró személyszállító hajóból átalakított kórházhajót a Bristoli csatornában. A torpedó talál, de nem robban fel, így a hajó eljut Britsolba (https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-55)

31-én  az SMS WESTFALEN és POSEN csatahajók Finnországba indulnak.

Összesen 186 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (február 28. óta) összesen 366 000 tonna hajótérrel.

Április:

1-én     a németexpedíciós haderő indul Danzigból (ma: Gdansk, Lengyelország) Finnországba.

3-án     a Rüdiger von der Goltz tábornok parancsnoksága alatt haladó 10 000 fős német Balti-tengeri Különítmény az SMS WESTFALEN és POSEN dreadnought típusú csatahajók fedezete alatt megérkezik Finnországba.

5-én     a Balti-tengeri Különítmény partra száll Hankonál, Helsinkitől nyugatra, hogy a finn polgárháborúban a fehérek oldalán bekapcsolódjon a finnországi bolsevikok elleni harcba. A partraszállást az SMS WESTFALEN, RHEINLAND és POSEN dreadnought típusú csatahajók fedezik.

9-én     az SMS WESTFALEN Revalba (ma: Tallin) – a Breszt-Litovszki béke értelmében Oroszországtól függetlenné vált német megszállás alatt álló balti területeken létrehozott Egyesült Balti Tartományok hercegség északi kikötővárosába – hajózott a finnországi hadműveletekhez szükséges erősítésért.

10-én  a Hermann Gercke parancsnoksága alatt haladó német U154 jelű tengeralattjáró ágyúzza a semleges Libéria fővárosát, Monroviát, ahol megsemmisíti a rádió-állomást, megöl 4 embert és elsüllyeszti a PRESIDENT HOWARD felfegyverzett motorost.

11-én  az SMS WESTFALENátkel a Finn-öblön Helsingforsba és partra teszi a fedélzetén szállított újabb intervenciós erőket, melynek harcait a német dreadnoughtok nehéz ágyúi támogatnak.

30-ig    összesen 129 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (március 31. óta) összesen 280 000 tonna hajótérrel.

Május:

2-án     homok és kavics exportjára vonatkozó megállapodás Németország és a semleges Hollandia között.

13-án   az Orosz Fekete-tengeri Flotta pre-dreadnought típusú csatahajóinak megszerzése a Szevasztopolba bevonuló német megszálló erők által (a korszerű orosz dreadnoughtok megszöknek Novorosszijszkba). A fekete-tengeri hajózási ügyek irányítására a császári német haditengerészet Albert Hopman altengernagyot nevezi ki. Feladata a térségben lévő haditengerészeti egységek működésének koordinációja, és a német császári flotta számára használható hadihajók lefoglalása és üzembe helyezése.

15-én  a Walter Rémy parancsnoksága alatt haladó német U90 jelű tengeralattjáró ágyúzza a brit rádióállomást Szent Kilda kikötőjében, a Hebridákon (Nyugat-Skócia). A tengeralattjáró rendszeresen felkereste a Hebriádkat, hogy a félreeső szigeteken egészítse ki a készleteit (pl.: friss birkahússal).

31-én  a Walter Rémy parancsnoksága alatt haladó német U90 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a USS PRESIDENT LINCOLN nevű, volt német tulajdonú óceánjáró személyszállító gőzhajóból átalakított amerikai csapatszállítót, amely három torpedó találatát követően 20 perc alatt elsüllyedt. A fedélzeten tartózkodó 715 emberből 26 életét vesztette. A túlélőket a USS WARRINGTON és SMITH rombolók vették fel és szállították vissza a franciaországi Brestbe (https://en.wikipedia.org/wiki/USS_President_Lincoln_(1907)#Service_history).

Összesen 147 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (április 30. óta) összesen 306 000 tonna hajótérrel.

Június:

6-án     az Eberhard von Prittwitz und Gaffron parancsnoksága alatt haladó német UB107 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a holland KONINGIN REGENTES kórházhajót a LEMAN világítóhajótól 21 tengeri mérföldre (39 km-re) kelete (https://en.wikipedia.org/
wiki/HS_Koningin_Regentes).

8-án     német expedíciós haderő száll partra a grúziai Potiban.

19-én  a Novorosszijszkba szökött 2 orosz dreadnought közül az egyik – a VOLJA – a szovjet kormánynak küldött ultimátum hatására visszatér a német megszállás alatt álló Szevasztopolba, ahol leszerelik (a másik hajót a legénysége elsüllyeszti).

27-én  a Helmut Brümmer-Patzig parancsnoksága alatt haladó német U86 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHS Llandovery Castle nevű óceánjáró személyszállító gőzhajóból átalakított kórházhajót a Bristoli-csatornában. Mivel a kórházhajók megtámadása a nemzetközi jogba ütköző cselekmény, a német parancsnok igyekezett eltűntetni a bizonyítékokat, ezért tengeralattjárójával a felszínre emelkedett és egy kivételével az összes mentőcsónakot elgázolta, a túlélőket pedig legéppuskázta. A hajó fedélzetén tartózkodó 258 főből mindössze 24 ember élte túl a brutális kegyetlenséggel végrehajtott, addig példa nélkül álló akciót. 1921-ben –a német háborús bűnösöknek a versaillesi békeszerződésben előírt megbüntetése keretében – az U86-os tengerészeit perbe fogta Reichsgericht (a német legfelsőbb bíróság) Lipcsében. Ludwig Dithmar és Johann Boldt hadnagyok ellen vádat emeltek és 4-4 év börtönbüntetésre ítélték őket, amelynek letöltése elől megszöktek. Ítéletük azért volt ennyire enyhe, mert a bíróság mindenben a parancsnokot találta felelősnek, aki azonban már a tárgyaláson sem jelent meg, hanem Danzig szabad városba szökött, ahol sem a kiadatását nem kérték, sem felelősségre nem vonták embertelen és jogszerűtlen magatartásáért (https://en.wikipedia.org/wiki/HMHS_Llandovery_Castle).

30-ig    összesen 119 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (május 31. óta) összesen 263 000 tonna hajótérrel.

Július:

1-én     az Alfred Götzel parancsnoksága alatt haladó német U86 jelű tengerlattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a USS COVINGTON (ex-CINCINNATI), amerikai kikötőben tartózkodó, ezért az amerikai hatóságok által az USA hadba lépésekor lefoglalt német óceánjáróból átalakított csapatszállítót, amely az 1917 október 18. óta teljesített 6 transzatlanti útja során több, mint 200 000 fős amerikai expedíciós sereget juttatott el biztonságosan Amerikából Európába. A hajó a támadást követő napon a megmentésére tett erőfeszítések dacára elsüllyedt. A fedélzetén tartózkodó 776 főt – 6 tengerész kivételével – megmentették (http://archive.is/w8P4).

17-én  a Wilhelm Werner parancsnoksága alatt haladó német U55 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit RMS CARPATHIA óceánjáró személyszállító hajót (a TITANIC 6 évvel korábbi katasztrófájában kulcsszerepet játszó mentőhajót) a Kelta-tengeren, 190 km-re Fastnettől nyugatra. A fedélzeten tartózkodó 223 főből 218 ember – a torpedók robbanásakor meghalt gépészek és fűtők kivételével mindenki – megmenekül. A felszínre emelkedő tengeralattjáró ekkor egy harmadik torpedóval elsüllyeszti a még mindig úszóképes hajót, majd a mentőcsónakok felé fordul, de a helyszínre érkező HMS SNOWDROP szlúp lövései elkergetik (https://en.wikipedia.org/wiki/RMS_Carpathia; https://en.wikipedia.org/wiki/SM_U-55)

19-én  a Richard Feldt parancsnoksága alatt haladó német U156 jelű tengeralattjáró által telepített aknamezőn aknára fut és 28 perc alatt elsüllyed az amerikai USS SAN DIEGO páncélos cirkáló a keleti parti Fire-sziget közelében. 6 fő kivételével a fedélzeten tartózkodó összes ember megmenekült. A hajó az Egyesült Államok legnagyobb hadihajó-vesztesége az első világháborúban (https://en.wikipedia.org/wiki/USS_California_(ACR-6)).

A Helmuth von Ruckteschel, Otto Schrader és a Hans Oscar Wuttsdorff parancsnoksága alatt haladó német U54, U64, U124 jelű tengeralattjárók 18-áról 19-ére virradóan összehangolt támadásukkal elsüllyesztik a HMHT JUSTICIA (ex-STATENDAM) csapatszállító hajót, a világ akkori nyolcadik legnagyobb hajóját az észak-ír vizeken. Ez az akció tekinthető a második világháborúban széles körben alkalmazott „farkasfalka-taktika” közvetlen előzményének.

31-ig    összesen 115 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (június 30. óta) összesen 274 000 tonna hajótérrel.

Augusztus:

3-án     a Hans Kükenthal parancsnoksága alatt haladó német UC49 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMHS WARILDA nevű óceánjáró személyszállító gőzhajóból átalakított kórházhajót a franciaországi Le Havre-ból a dél-angliai Southamptonba tartó útján. A hajó két óra alatt süllyedt el. A fedélzeten tartózkodó 801 főből 123 ember életét vesztette (https://en.wikipedia.org/wiki/HMAT_Warilda).

7-én     az Ernst Hashagen parancsnoksága alatt haladó német U62 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a francia DUPETIT THOUARS páncélos cirkálót, amely az első torpedótalálat után 50 perccel felborult és elsüllyedt. Személyzetéből 13 személy veszett oda (https://en.wikipedia.org/wiki/French_cruiser_Dupetit-Thouars).

13-án   Eduard von Capelle tengernagy, német tengerészeti miniszter lemond.

15-én  Paul Behncke altengernagy az új német tengerészeti miniszter.

31-ig    összesen 151 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (július 30. óta) összesen 283 000 tonna hajótérrel.

Szeptember:

17-én  a német WOLFF kereskedelmi hajónak álcázott segédcirkáló elsüllyeszti a japán HITACHI MARU teherhajót az Indiai-óceánon, a Maldív-szigetek közelében (https://www.awm.
gov.au/collection/C1166109).

30-ig    összesen 96 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (augusztus 31. óta) összesen 191 000 tonna hajótérrel.

Október:

1-én     a volt Orosz Fekete-tengeri Flotta június 19-én visszatért egykori dreadnoughtja, a VOLJA orosz személyzetének német haditengerészekkel történő felváltása, a hadihajó harckész állapotba történő felújításának megkezdése Walter Isendahl ellentengernagy parancsnoksága alatt.

4-én     a német kormány fegyverszüneti javaslatot küld az Egyesült Államok elnökének.

10-én  a Robert Ramm parancsnoksága alatt haladó német UB123 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti az írországi Queenstown (ma: Cobh) és a walesi Holyhead között közlekedő R.M.S. LEINSTER menetrend szerinti postahajót. A fedélzeten tartózkodó 771 főből (közülük 500 katona) 501 ember életét veszíti. Az Ír-tengeren bekövetkezett legnagyobb életveszteséggel járó tengeri katasztrófa (http://www.rmsleinster.com/
sinking/sinking.htm).

14-én  a Lothar von Arnauld de la Perière parancsnoksága alatt haladó német U139 jelű tengeralattjáró cirkáló a felszínre emelkedve fedélzeti ágyúival a MIGUEL utas- és áruszállító gőzösre támad az Azori-szigetek előtt. A közelben járőröző AUGUSTO CASTILHO felfegyverzett halászhajó az utasszállító megmentése érdekében a tengeralattjáróra támad, és magára vonta annak tüzét, amivel elegendő időt adott az utasszállítónak arra, hogy eltávolodjon. A két órás ágyúpárbaj végén a portugál őrhajó ágyúi megsérültek, lőszerkészlete csaknem teljesen kimerült, rádióállomását és gépházát szétrombolták a német lövedékek. A legénység ekkor a megadás mellett döntött. A németek utolsó lövése azonban megölte a parancsokot, Carvalho Araújó hadnagyot, akinek a helyét Armando Ferraz kadét vette át. A 47 túlélő közül 35-en egy tutajra kapaszkodtak, a másik 12-nek a németek egy csónakot adtak. A tutajon tartózkodó túlélők két nap múlva értek partot Santa Maria, a csónakban ülők pedig október 20-án Sao Miguel szigetén. (https://uboat.net/wwi/ships
_hit/550.html; https://pt.wikipedia.org/wiki/NRP_Augusto_de_Castilho_(1915); https://
www.marinha.pt/pt/media-center/efemerides/Paginas/Efemeride-Combate-do-NRP-Au
gusto-Castilho-contra-o-submarino-alemao-U-139-.aspx; https://4.bp.blogspot.com/-4vo
TUQaTvU0/VqEtfKO6idI/AAAAAAABIG0/wcupIkmGAhs/s1600/AT1.jpg).

15-én  a Walter Isendahl parancsnoksága alatt haladó volt orosz VOLJA dreadnought típusú csatahajó újra bevethető a Fekete-tengeren.

21-én  Reinhard Scheer a német Nyílt Tengeri Flotta parancsnoka leállítja a tengeralattjáró-támadásokat, hogy egy a Doveri-szoros ellen irányuló, a nagy felszíni hajókkal végrehatandó hadművelet támogatására vesse be őket, annak érdekében, hogy a 4-e óta tartó fegyverszüneti tárgyalásokon egy látványos haditengerészeti erődemonstrációval biztosítson előnyösebb tárgyalási pozíciókat Németország számára. A haditerv szerint a flandriai partokon és a Temze torkolatában bonyolódó hajóforgalmat német kiscirkálók és rombolók raja támadta volna meg, előcsalogatva ezzel a brit Nagy Flottát, amely a kelet-angliai partok mentén telepített aknamezőkön és az útjába küldött tengeralattjáróktól elszenvedett veszteségek után találkozott volna a német támadó erőknek fedezetet nyújtó 18 dreadnought típusú csatahajó, 5 csatacirkáló, és 6 torpedónaszád-flottilla alkotta német támogató kötelékbe. A terv szerint mindegy volt, hogy a németek győznek-e vagy sem, a hadművelet egyetlen célja a brit tengeri fölény megroppantása volt az antant győzelem küszöbén. A hadművelet terveit október 24-re dolgozták ki, megindítását pedig október 30-án tervezték (https://en.wikipedia.org/wiki/Naval_order_of_24_October_1918).

29-én  a német hadiflotta megkezdte az előkészületeket az indulásra. A Wilhelmshavenben állomásozó HELGOLAND, a KAISERIN a KÖNIG, a KRONPRINZ WILHELM, a MARKGRAF és a THÜRINGEN csatahajók, valamint a REGENSBURG könnycirkáló legénysége azonban – a békekötés szabotálásának vélve a készülő akciót – megtagadta a parancsok végrehajtását. A lázadó hajókon csak torpedónaszádok bevetésével fenyegetve sikerült helyreállítani a rendet. A rebellis matrózokat letartóztatták. Az általánosan rossz morált érzékelve azonban a főparancsnokság lefújta az akciót. A csatahajórajt visszaküldték Kielbe, ahol 5 nap múlva kitört az általános lázadás.

31-ig    összesen 69 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (szeptember 30. óta) összesen 117 000 tonna hajótérrel.

November:

2-án     a Hans Schüler parancsnoksága alatt haladó német UC74 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit MURCIA és SURADA nevű teherszállító hajókat a Földközi-tengeren, az egyiptomi Port Szaíd közelében. Ezek a háború utolsó tengeralattjáró által elsüllyesztett kereskedelmi hajói.

3-án     a kieli matrózlázadás (https://en.wikipedia.org/wiki/Kiel_mutiny).

4-én     Wilhelm Souchon tengernagy, a haditengerészeti bázis katonai kormányzója (aki 1917 szeptemberéig a JAVUZ SZULTÁN SZELIM – ex-GOEBEN – parancsnokaként lényegében az Török Haditengerészet akcióinak vezetője volt) nem tudja megakadályozni a lázadás eszkalációját. Estére 40 000 tengerész szállja meg Kiel városát, kitör a forradalom (https://en.wikipedia.org/wiki/German_Revolution_of_1918%E2%80%9319)

7-én     a forradalom eléri Münchent, ahonnan a király elmenekül. A forradalmárok kikiáltják a Bajor Köztársaságot.

9-én     Max herceg, birodalmi kancellár bejelenti, hogy a császár lemond.

A Heinrich Kukat parancsnoksága alatt haladó német UB50 jelű tengeralattjáró megtorpedózza és elsüllyeszti a brit HMS BRITANNIA pre-dreadnought típusú csatahajót úton Gibraltár felé, a Trafalgar-fok előtt. A torpedó találatát követően a csatahajó 10 fokra megdőlt bal felé, majd az egyik lőszerraktárában felrobbant a kordit. Az oltást az elektromos világítás megszűnése miatt sötétben kellett volna elvégezni, így azonban még a lőszerraktárakat sem tudták elárasztani. A bekövetkező lőszerrobbanás megpecsételte a hajó sorsát. A hosszú – két és fél órás – süllyedés mindazonáltal lehetővé tette a legénység nagy részének mentését. A legtöbben a mérgező füstben vesztették életüket. A személyzet 711 tagját megmentették. A halálos áldozatok száma 50, a sérülteké 80 volt. Az HMS BRITANNIA a háborúban tengeralattjáró által elsüllyesztett utolsó hadihajó (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Britannia_(1904)).

10-én  II. Vilmos átlépi a német-holland határt. Szálláshelyét Doornban jelölik ki. Ott él haláláig.

11-én  Németország és az antant hatalmak megbízottai aláírják a fegyverszüneti egyezményt Compiégne-ben.

Összesen 8 ellenséges (brit és szövetséges), illetve semleges kereskedelmi hajót süllyesztenek el a német víz alatti aknák, tengeralattjárók és kereskedelmi cirkálók (október 31. óta) összesen 15 000 tonna hajótérrel. Az 1918. esztendő mérlege 1 313 elfogott és elsüllyesztett hajó, 2 724 000 tonna hajótérrel. A háború 5 éve alatt a német tengeralattjárók mindösszesen 6  927 hajót süllyesztettek és fogtak el, 13 089 000 tonna hajótérrel.

15-én  az SMS KÖNIGSBERG II. könnyűcirkáló a német haditengerészet küldötteivel a fedélzetén megérkezik Rosythba, hogy a német flotta megadásáról tárgyaljon.

20-án   az első német tengeralattjárók megadják magukat a briteknek Harwichban.

21-én  a Német Nyílt Tengeri Flotta – úton a Scapa Flow-i internáló-helyre – Rosythba érkezik.

24-én  a november 11-i fegyverszüneti egyezménynek megfelelően az egykori orosz VOLJA dreradnoughtot német személyzete átadja a brit HMS CANTERBURY könnyűcirkáló zsákmánylegénységének Szevasztopolban.

28-án   II. Vilmos lemond.

December:

4-én     egy feltérképezetlen német aknamezőn aknára fut és elsüllyed a brit HMS CASSANDRA könnyűcirkáló Saaremaa közelében, a Finn-öbölben. A legénység 11 tagja életét veszíti (https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Cassandra_(1916)).