A Nagy Péter által 1696-ban alapított orosz cári haditengerészet a XIX.-XX. század fordulóján – a török flottát addigi dobogós helyéről leszorítva – a világ harmadik legerősebb flottájává vált Nagy-Britannia és Franciaország haditengerészete mögött.

Az 1905-ös orosz-japán háború azonban csaknem teljes katasztrófát jelentett az orosz hadsereg és általában az orosz haditengerészet számára. Bár egyik haderőnem sem volt híján a bátorságnak, az orosz haditengerészetet a japánok legyőzték Port Arthur-nál (ez volt az első alkalom a hadviselésben, amikor a tengeri aknákat támadó céllal vetették be). A Távol-Keletre küldött Balti Flotta hadihajói pedig elvesztek a csuzimai ütközetben. Az orosz haditengerészet ekkor Anglia, Franciaország, Németország és az USA mögött az ötödik helyre esett vissza (ám a nemzetközi erősorrend 1914 augusztusáig még egyszer megváltozott, amikor Oroszország a hetedik helyre szorult vissza Anglia, Németország, USA, Japán, Franciaország és Olaszország mögött).

A háború után Oroszország a katonai kiadásai jelentős részét egy ambiciózus hajóépítési programra fordította, amely az elvesztett csatahajók 8 modern dreadnought típusú csatahajóval és 4 csatacirkálóval történő pótlását célozta. A Balti- és a Fekete-tengerre tervezett 4-4 dreadnought közül 1911/17 között 4 balti- (GANGUT-osztály) és 3 fekete-tengeri csatahajó (IMPERATRICA MARIJA-osztály) fel is épült. A félkészen maradt nyolcadik csatahajót (IMPERATOR NYIKOLÁJ I.) a háború után lebontották, csakúgy, mint a 4 tagú IZMAIL (vagy BOROGYINO) csatacirkáló-osztály 1912-16 között elkészült hajótesteit, amelyek befejezését a háború miatti nyersanyag-, majd a forradalom utáni forráshiány ellehetetlenítette (https://www.e-reading.club/bookreader.php/1007019/Vinogradov_-_Poslednie_ispoliny_Rossiyskogo_Imperatorskogo_flota.html).

Az I. világháború kitörése így éppen a fellendülő újjáépítés közben találta az orosz haditengerészetet, amelynek a régi flotta maradékával kellett megvívnia a háborút, miközben a saját gyártóbázison nem előállítható külföldi alkatrészek beszerzési lehetősége a minimálisra csökkent, ezért egyre többször akadozott a termelés. Ezért – valamint a szembenálló felek által kölcsönösen hatékonyan alkalmazott védekező és támadó célú aknaharcászat miatt – a keleti fronton a flották csak korlátozott szerepet játszottak.

A Balti Flotta annak ellenére is alárendelt helyzetben maradt, hogy a 4 dreqadnought 1915-ben szolgálatba állt. A német haditengerészet számbeli és technikai fölénye miatt a flotta összes nagy egysége lényegében folyamatosan a kikötőkben állt. A brit szövetségesekkel való kapcsolattartás kezdettől nehézségekbe ütközött, s ez azután is fennmaradt, hogy a jütlandi ütközetet követően a német flotta nem kezdeményezett több akciót az északi-tengeren.

A Fekete-tengeri Flotta tevékenységét ezzel szemben a gyors rajtaütések és visszavonulások egymásutánja jellemezte. 1915 őszéig az oszmán flotta előnyben volt, mert az oroszok egyetlen hasonló egységet sem tudtak szembeállítani a németektől vásárolt JAVUZ SZULTÁN SZELIM (ex-GOEBEN) csatacirkálóval és képzett német legénységével. Arégi orosz csatahajók mindazonáltal – minden avultságuk és lassúságuk ellenére – egyesített tűzerejükkel többször meghátrálásra kényszerítették a törököket. A tervezett 4 fekete-tengeri orosz dreadnought közül az első 2 szolgálatba állítását követően az orosz flotta egyértelmű fölénybe került. A JAVUZ-t ekkor a törökök kivonták a Fekete-tengerről és átvezényelték a Dardanellákhoz.

Miután a forradalom arra kényszerítette Oroszországot, hogy kilépjen a háborúból, a balti flottát Helsinkiből és Tallinnból Kronshtadtba evakuálták, a Fekete-tengeri Flotta legtöbb hajóját pedig Novorosszijszkban elsüllyesztették. A megmaradt egységek a németek, 1919-ben pedig az antant szövetségesek kézre kerültek, akik 1920-ban átadták azokat az orosz polgárháborúban a bolsevikok ellen harcoló fehér tábornokoknak, végül a tunéziai francia gyarmat Bizerta kikötőjében internálták, ahol 1924-ben lebontották az akkorra már szinte teljesen használhatatlan állapotba került hadihajókat.

Az első világháború kitörésekor az orosz haditengerészetet a következő egységek alkották:

• 1914
• 1915
• 1916
• 1917
• 1918